"Speciális varsákat helyeztek ki a szolnoki Holt-Tiszába, hogy gyérítsék az állóvízben az utóbbi években rendkívüli mértékben elszaporodott törpeharcsa-állományt. Nagy Gyula, a vízkezelő Közép-Tisza Vidéki Horgász Egyesületek Szövetségének elnöke elmondta: a törpeharcsák számának csökkentése azért vált szükségessé, mert már túlságosan nagy mennyiségben pusztították el más halfajok ikráit és ivadékait. A törpeharcsa-csapda alapja lényegében egy széttéphetetlenül erős anyagból készült harmonikaszerűen összenyomható varsa. Az oldalán található nyílások befelé szűkülnek, a végükön gumisan záródnak, foglyul ejtve így a halat. A gyakorlati tapasztalatok szerint ezeket az eszközöket a törpeharcsán és az angolnán kívül minden egyéb hal elkerüli. Ürítésük két-három naponta tanácsos, mert ha ez a művelet elmarad, újabb halak már nem úsznak be a henger alakú, merevített hálóba. A varsákat csongrádi halászok telepítették a megyeszékhely legnagyobb állóvizébe, a szakaszosan haladó munka várhatóan négy-öt évig tart és a becslések szerint összesen több száz mázsa fogást eredményez majd.
A zsákmány értékesítéséből származó bevétel 40 százaléka a megyei horgász egyesületek szövetségét illeti, a pénzből nemes halakat telepítenek a Holt-Tiszába. A törpeharcsa-gyérítés helyét kitűzőkarók jelzik, az érintett területen tilos a horgászat.
2003. április 14".

Ezt a régi hírt olvasva jutottam el odáig, hogy egy kicsit körbenézzek a világban törpeharcsa ügyben. Mi a helyzer külföldön, hogy védekeznek a külföldi horgászok ezen isten-csapása ellen? Érdekes dolgokra bukkantam egy francia internetes olalon, a törpeharcsa-invázió felszámolásáról. Mint nálunk, Franciaországban is egyre inkább elterjednek a törpék. Ez a folyamat több mint százhúsz éve tart, és ma már az ország szinte minden részét ellepték ezek a "szörnyetegek". De mondhatjuk, hogy így van ez szinte egész Európában, hiszen Angliától Romániáig, Olaszországtól Norvégiáig mindenhol megtalálhatjuk őket. Idáig hiába volt a horgászok egyre erősödő felhívása a szövetségek és az illetékes minisztérium felé, senki sem lépett az ügyben.

Viszont, most már úgy néz ki, hogy valamiféle előrelépés bekövetkezett, legalábbis a hatóságok hozzáállásában. Már régóta tudjuk, hogy a legeredményesebb módszer az állomány megtizedelésére a varsázás, de a hatóságok a horgászok hosszas könyörgésére sem voltak hajlandók ezeknek használatát engedélyezni.

Véleményem szerint, nálunk ugyanez a helyzet, itt is hiábavaló a horgászok tiltakozása, az illetékesek úgy tesznek, mintha őket semmiféle felelősség nem terhelné ebben az ügyben.

No, de ejtsünk néhány szót a törpeharcsáról: mint tudjuk, ennek a „csodahalnak" az elterjedéséhez az emberi kapzsiság vezetett. A XIX. század utolsó negyedében került át Észak-Amerikából Európába. Földrészünkön a francia és a német díszhaltenyésztők akváriumaiban tűntek fel az első példányok 1880-ban. Széleskörű terjesztésük 1885-ben kezdődött és egy Max Borne nevű kereskedő nevéhez fűződik, aki drága pénzért kínálta az akkori halastavaknak az új halfajtát. Akvaristák és horgászok is segítették terjesztését. Hazánkba már 1902-ben eljutott, 1904-ben pedig betelepítették a Balatonba is. Az éghajlati viszonyok rendkívül kellemesnek bizonyultak számára, így alig néhány évtized alatt az egész országban fellelhetővé vált.

Álló, vagy lassú folyású, homokos vagy iszapos medrű, nyáron erősen felmelegedő vizekben él. A csatornákat, holtágakat és a nagyobb folyók lassúbb folyású szakaszait kedveli. Általában éjjeli életmódot folytat, de nyáron több táplálékra van szüksége, ekkor gyakran egész napi mozgásra kényszerül. Hároméves korában ívik először, ilyenkor csapat párokra szakad. Kemény aljzatú, gödrös mederszakaszokon alakítják ki fészkeiket. A törpeharcsa ívása és ivadékgondozása igen érdekes. Az ikrás, a vízinövények által elrejtett helyen készíti el fészkét, de gyakran elfoglal kész ívóhelyet is. Hazánkban, ívási időszaka általában májusra esik. Észak-Amerika déli, melegebb vizű államaiban évente kétszer is leívik. Amennyiben tovább folytatódik a globális felmelegedés, előfordulhat, hogy nálunk is így lesz. A lerakott ikrák száma 2 - 5000 db között változik, ez erősen függ a hal méretétől. Az ívás után a tejes, esetleg mindkét szülő a fészek körül marad, védve a lerakott ikrákat. Ezáltal, a viszonylag kis számú ikra ellenére, a törpeharcsa szapora halfajnak számít. Ahol kedvező életkörülményeket talál, ott gyorsan jelentős állomány alakul ki. A kikelt törpeharcsa-lárvák néhány napon keresztül a fészekben maradnak, a szülők felügyelete alatt, csak ezután kezdik meg az önálló táplálékszerzést. A kicsik az első időben zooplanktonokkal táplálkoznak, majd fokozatosan mindenevővé válnak. Étrendjüknek legfontosabb alkotóeleme az árvaszúnyog lárvája. Emiatt, más, értékesebb halfajok konkurensévé válnak. Veszélyes ikra- és ivadékpusztítók. A törpeharcsa növekedési üteme elég lassú, 4-5 év alatt éri el a 30 dkg-os súlyt. Már amikor el tudja érni. A túlnépesedés miatt ugyanis a faj csökevényesedése következik be, aminek következtében milliószámra szaporodnak az apró példányok. Ezek aztán folyamatosan felzabálják a többi hal ikráit, kiölve a többi fajt a vizekből. Amikor elfogy az élelem, jön az erősebb törvénye, felfalják egymást, és lassan kipusztulnak. Évekre eltűnnek, hogy aztán egy idő múlva a folyamat újra kezdődjön. Érdekes még, hogy folyóvizeinkben (Duna, Tisza), sokszor évtizedekre is képesek eltűnni, majd váratlanul újra megjelenni. Valamikor a halászok egyik fő zsákmánya volt. A rekordév 1967 volt, ekkor 244 tonnát fogtak, de 1985-ben már csak 65 tonnát zsákmányoltak a természetes vizeken dolgozó halászok. A piacon rendkívül keresett, a jelenleg halászott mennyiség többszöröse is értékesíthető lenne a nemzetközi piacon.

Úszós, vagy fenekező módszerrel egyaránt fogható. Csaliként elsősorban a giliszta és a halszelet jöhet számításra, ez utóbbira főleg a nagyobb példányok kapnak. Igénytelen halfaj, horgászata könnyű, a készség összeállítása egyszerű. Horgunk azonban legyen minél hosszabb szárú, hogy könnyebben kioperálhassuk a szájából. A kapás egymás utáni rángatásként jelentkezik. A megakasztott törpeharcsát óvatosan vegyük kézbe, mert tüskés úszóival fájdalmas sebeket okozhat, amik gyakran elfertőződnek.

Térjünk vissza az állomány megszüntetésére vonatkozó lehetőségekre. Nem kétséges, hogy mindenki számára kötelező a törvények betartása. A magyar törvények szerint varsával csak a hivatásos halászok végezhetik munkájukat. Ugyanez a helyzet a franciáknál is, viszont most kivételt tettek. Engedélyezték ugyanis, a 80 cm hosszú, 40 cm átmérőjű, 1 cm lukméretű hálóval ellátott varsák használatát a törpeharcsák megtizedelésére. És ezt nem csak a kis magánvizeken, hanem egyesületi, állami vizeken is. Az egyesület tagjai társadalmi munkában végzik el tisztogatást, évente három-négy alkalommal, általában egy-két héten keresztül. Ekkor hektáronként átlagban egy mázsa törpét „szüretelnek", majd megsemmisítik őket. Az ilyen „népirtás" hatására a megmaradt példányok növekedésbe kezdenek, és a később kifogott sörösüveg nagyságú halak zsákmányul ejtése nem csak élvezet, hanem a tányérban is fenséges falatnak számít. Utoljára itthon a szolnoki versenypályán láttam törpeirtást, amikor a megrendezett verseny után a szervezők nem engedték vissza a kifogott halakat, hanem az ott elhelyezett konténerbe dobatták azokak. Az ilyen egyedi irtások nem vezetnek hosszú távú sikerre. Úgy gondolom, hogy nekünk is követnünk kellene a külföldi példát, és nagy számban engedélyezni a kisméretű varsák használatát a törpeharcsák mennyiségének csökkentése céljából.