Sajnos hazánkban számtalan olyan horgászvíz van, melyben hemzseg a törpeharcsa. Ezek a szúrós kis ördögök mindent, de tényleg mindent felfalnak, a gyomruk szinte feneketlen, emellett testükhöz képest a szájuk is hatalmas, így kis méretük ellenére a nagyobb csalikat is gond nélkül be tudják kebelezni. Emiatt nagyon nincs egyszerű dolgunk, ha szeretnénk őket kikerülni. Fokozottan igaz ez azokon a vizeken, ahol az egyéb, számunkra kívánatos halak – pontyok és amurok – sem élnek kimagaslóan nagy számban, így arra nehéz alapozni, hogy ezek majd elverik a törpéket az etetésről. Az egyetlen megoldás az, ha olyan csalogatóanyagokat választunk, amelyek kevésbé vonzók, illetve jellegükből adódóan nem is elfogyaszthatók az apróságok számára. 

Horgászatom helyszíne ezúttal a Muhi határában elterülő Patkó Horgásztó volt, amely fantasztikus környezetben fekszik és szép halállománnyal rendelkezik, sajnos azonban törpeharcsa is rengeteg él benne. Kikerülésük pedig nem egyszerű feladat!

Mivel most horgásztam először a tavon, ezért a korábbi, hasonló vizeken szerzett tapasztalataim alapján próbáltam összeállítani a használni kívánt csalogatóanyagokat. Tombol a nyár, ezért a vajsavas ízvilágot helyeztem egyértelműen előtérbe az etetőanyagok esetében, etetni pedig tigrismogyoróval terveztem, elvégre ezt a kemény magot a törpék nem nagyon tudják elfogyasztani, a pontyok és az amurok azonban imádják.

Mivel a vajsavas Pro Corn etető csak mérsékelten aromás, ezért egy zacskónyihoz öntöttem pluszban kb. fél flakon Attraktor Aromakoncentrátumot, természetesen vajsavas ízesítésben azért, hogy a keverék még töményebb és intenzívebb legyen. 

Tapasztalatom szerint a törpeharcsák kevésbé szeretik ezt az ízvilágot, ezért is esett a választásom erre. Egyébként a nyári, döglöttnek tűnő vizekben szinte mindig jó választás a vajsavas vonal, legyen szó intenzíven telepített vagy természetes vízről. 

A tó egészen káprázatos környezettel bír! Mivel nagyon vadregényes, ezért elsősorban a túlpart előtti régió rejti a jó halakat, így egyértelmű volt számomra is, hogy itt próbálkozom. Az előttem elterülő nádsziget 110 méterre volt tőlem. Az egyik botommal közvetlenül ez elé, a másikkal pedig mellé horgásztam. 

A dobástávolság tehát igen nagy volt, így nem volt kérdés számomra, hogy a leghosszabb, 420-as No Limit Feederekre lesz szükségem. Ezekkel a botokkal kényelmesen, különösebben jó dobótechnika nélkül is el lehet érni a 100 métert, így nekem sem kellett nagyon megerőltetnem magam a nádsziget meghorgászásához. 

A botok tökéletes társai a Carp Expert Pro Cast Method Feeder orsók, melyek dobjára 0,20-as Method Feeder Mono zsinórt csévéltem. Emellett 0,18-as fonott dobóelőkét is használtam, hiszen az igénybevétel azért jelentős volt. Ezúttal két bottal horgásztam, hiszen nem számítottam nagyon sok kapásra, elvégre nem egy klasszikusan intenzíven telepített tóról, egy viszonylag könnyű vízről van szó a Patkó Horgásztó esetében. 

A törpék miatt természetesen nagyméretű csalikkal készültem, melyeket azonban macerás elrejteni a method kosárban, így mindkét végszerelékemet bordással láttam el. Ezekbe, persze csak az ésszerűség határain belül, de nagymennyiségű etetőanyagot töltöttem, hiszen azért bíztam abban, hogy előbb-utóbb beállnak az etetésemre a pontyok és az amurok.

Az előző képen látható töltet bevetése során azért már bele kellett kapaszkodni a botba! De természetesen gond nélkül állta a sarat, egy pillanatig sem éreztem, hogy túlterhelném a No Limit Feedert. 

Meglepetésemre az első halra nem kellett sokat várnom, hiszen a szerelékek bevetését követően fél órával már görbült is a jobbos botom 6 unciás spicce. Már az első potyka fárasztása során feltűnt, hogy nagyon jó erőben vannak a halak, melyek a tavat jól ismerő ellenfelekként időnként találtak is olyan tereptárgyakat a mederben, amelyek kissé megnehezítették a sikeres fárasztást. Egyetlen kivételtől eltekintve azonban nem lett ebből probléma, mindig ki tudtam őket kormányozni. 

Korábban említettem, hogy nagyméretű csalikkal készültem. Ezek, a konkrétumok nyelvére térve, rendre egy tejsavas tigrismogyoró és egy lebegő csali kombinációját jelentették. Az egyik botom esetében végig a nagyobb, 10-12 mm-es Bicolor Method Tojások, illetve az egyszínű ananászos került a mogyoró mellé a hajszálra,…

…míg a másikon a ponty-kárász ízesítésű Floating Pellettel kombináltam a tigrist. Mindkét csalikombináció jól működött, érdemben nem tudtam közöttük különbséget tenni. Annyit vettem mindössze észre, hogy a Tojások közül a legtöbb halat az ananász-szilva ízesítésű, sárga-lila csali adta. Talán azért, mert ez a kontrasztos színkombináció még teljesen ismeretlen volt az itteni halak számára, ezért gyakran győzött esetükben a kíváncsiság?! 

A Bicolor Tojások és a tigrismogyoró együtt egy igazán nagyméretű, azonban vonzó falatot jelentenek. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy azért esett a választásom lebegő csali gyanánt a Tojásokra és a Floating Pelletre, mert mindkét csali esetében elmondható, hogy anyaguk miatt a törpék nem tudják azokat folyamatosan faragni, rágcsálni. A pellet esetében a keménység, a Tojások esetében pedig a csúszós, sikamlós felület az, ami ezt megakadályozza. 

A 8-as méretű Maruto 8356-BD márkajelzésű horoggal mind méretüket, mind pedig együttes fajsúlyukat tekintve tökéletes összhangban vannak ezek a csalikombinációk. Ez a horog egyébként is nagyon erős, masszív, nekem nagyon sok nagytestű ponty megfogását lehetővé tette már az elmúlt években! 

Ideális pozícióban várja a csali az éhes pontyokat és amurokat a mederfenéken. Ily módon felkínálva éppen annyira van kikönnyítve a tigrismogyoró, hogy az etetésen fekvő szemek közül kitűnjön, felhívja magára a figyelmet. 

Bár feeder pecához képest viszonylag nagyméretű csalik ezek, a 3-4 kilogrammos pontyok már gond nélkül fel tudják szippantani azokat. Ha pedig a horog mérete is összhangban van a csaliéval, az akadás is tökéletes lesz! 

Szerencsére a halaknak tetszettek a felkínált csalogatóanyagok, így szinte minden órában volt akció! Ez a fantasztikus színekben pompázó amur például a déli órákban érkezett. A part előtti régióban brutálisan nagyot küzdött, többször is vízig hajtotta a nem éppen lágyságáról híres No Limit Feedert!

Az egynapos horgászat alatt sikerült közel tucatnyi pontyot és az előbbi szép amurt zsákmányolnom. Remek peca volt, örülök, hogy a használt csalogatóanyagok és felszerelések egy ilyen nehéz vízen is bizonyították, hogy érdemes velük készülni! Mivel azonban ottlétem alatt egy bojlis csapat több kapitális amurt is tudott zsákmányolni a tó egy másik szakaszán, már most a visszatérést tervezem, hiszen egy ilyen vízből fogni egy 10+-os amurt… Na, az volna az igazán nagy élmény! 

Szabó Bence