 Minden nap erre a pillanatra vártunk… lassan indulhat az éjszakai pergetés. |
Nehéz lenne mind a tíz éjszaka eseményeit részletesen sorokba foglalni, ezért arra gondoltam hogy, először néhány mondatban összefoglalom az elért eredményeket, majd kiemelek néhány gondolatot, melyet körülírva talán sikerül felidézni az éjszakai harcsapergetés körül forgó állapotokat, átélt élményeket.
Annak ellenére, hogy Európa egyik legjobbnak tartott harcsás vizén pergettünk nem volt könnyű dolgunk, keményen meg kellett dolgozni minden egyes halért!
 Nem éppen ezekért a halakért jöttünk… |  …de azért ez a kis harcsa is mosolyt csalt arcunkra. |
Több dolog is volt, ami megnehezítette a halfogást, és megválaszolatlan kérdéseket merített fel bennünk. Az egyik ilyen, a dagály-apály jelenség.
Mivel közel voltunk a tengerhez naponta akár egy métert is apadt, vagy éppen nőtt a folyó vízszintje, mely biztos vagyok benne, hogy hatással volt a harcsák táplálkozási szokására.
Túránk első felében a harcsákat mind a dagály tetőzésekor, valamikor 10 és fél 11 között akasztottuk, ami arra engedett következtetni, hogy a harcsák ebben a rövid fél, egy órában táplálkoznak. Se előtte, se utána egyetlen kapásunk sem volt, de rablást sem halottunk.
Az első néhány éjszaka tapasztalatai alapján szinte biztosak voltunk ebben a dologban, egészen túránk utolsó néhány napjáig, amikor a biztosnak vélt elméletünk teljesen összedőlt. Az ott töltött tíz nap három legnagyobb harcsáját éppen apályban sikerült akasztani!
Abban biztosak vagyunk, hogy ez a dagály-apály jelenség ugyanúgy, mint a holdállás
(mondjuk a kettő összefüggésben áll) befolyásolja a harcsák táplálkozási szokásait, de ez a két hét kevés volt arra, hogy erre a hogyanra választ kapjunk.
 Ez a hal már jobbnak ígérkezik |
 Nem a legszerencsésebb az akadás, viszont ez a hal könnyen bekerült a csónakba. |  Mindjárt meglesz. |
 Túránk első ügyesebb harcsája. |  Néhány fotó után ment is vissza. |
 Egy SALMO FATSO wobblerrel sikerült becsapni. |
A másik bosszantó dolog, ami talán még nehezebbé tette a halfogást, hogy éppen a tengerből ívásra, vagy táplálékszerzés céljából a folyóba felúszó csefalók vonulásának kellős közepére terveztük ezt a horgásztúrát, persze ezzel a dologgal előre nem számoltunk.
 Fotó szinte minden halról készült. |
A folyóban millió számban volt jelen a csefaló, mely a harcsák legfőbb táplálékát jelentette ebben az időszakban. Szerintem az egész folyóban nem volt olyan négyzetméter, ahol ne lett volna néhány száz ebből a halfajból.
 Az első hal, mely igazán megdolgoztatta Attila barátomat. |  Mindjárt feladja a küzdelmet. |
 Itt már a segítség is elkelt. |  Egy biztos fogás, ügyelve a hal szájában lévő horogra, aztán… |
 …húzzad. |  Gyönyörű hal. |
 Ezt a halat a tavaly is már bizonyított SALMO PERCH-el sikerült akasztani. |
Hatalmas szerencsére volt szükség ahhoz, hogy a sok száz, ezer hal közül éppen a mi wobblerünket válasszák „harcsáink".
A nagy halbőségnek köszönhetően a harcsák táplálkozási ideje a minimálisra, csupán néhány percre szűkült. Ha ebben a néhány percben jó helyen voltunk és a szerencse is mellettünk volt, akkor tudtunk halat fogni, ha meg nem, akkor kapás nélkül tértünk vissza a táborba.
Persze a szerencse a horgászat minden műfajában nagy szerepet játszik, de ez az egész állapot, jelenség nevezzük bárminek, nagyban rontotta esélyeinket.
- folytatása következik-
Itt van az ősz, itt van újra, halat fogni kell nekem. A pontyok is lényegében szinte minden evők, érdeklődőek, az újdonságra felfigyelnek, de a koruk előrehaladtával egyre tapasztaltabbak rafináltabbak és óvatosabbak lesznek. A Chilis ízekkel a hideg beálltával is jó eséllyel járhatunk túl bajszos barátainkon. Természetesen a túra oszlopos részét képezi a MAX szériás bot, kapásjelző és orsó. Viszont mostanában elég sokat horgásztam finom szerelékkel,...
Akár hiszitek, akár nem, hazánk legnagyobb folyóján a Dunán ezelőtt még sosem pergettem, pedig rengetegszer vonatoztam át a nagy folyó felett, és sokszor tervezgettem a fővárosban horgászatot, de eddig ez valahogy sosem jött össze. Október utolsó napján aztán végre rászántam magam a túrára, és minimál felszereléssel elindultam meghódítani az Öreg Hölgyet... Na persze most megvolt a motivációm, hogy útra keljek, hiszen unokatestvérem csodaszép halak...
Vannak az általam sokat használt kistavas 270-330 centis rövidebb botok no meg az általános és nagyobb távokon is bevethető 360-390-es parittyázók…aztán összetalálkozom egy 420-as bombázóval, amitől szinte leesik az állam... kipróbáltam a CXP Distance Method ’’hosszúpuskát”! Több okból sem szoktak a kezemben ilyen méretek landolni. Egyrészt az általam pecázott helyek és távolságok elérhetőek a rövidebb variánsokkal, másrészt a 175 centimhez...
Mióta elköltöztem Szegedről, az élő Tisza mellől, azóta nem volt szerencsém vizeink ezüstnyilához, a balinhoz. Azonban a szeptemberi, októberi gázolós horgászatom alkalmával több rablásra lettem figyelmes, ezért a domolykós wobblereket gyakran cseréltem őnös csalikra. Mivel a kristálytiszta vízben wobblerekkel nem sikerült kapást elérnem, ezért más megoldás után kellett néznem, hogy tudjak néhányat fogni az őszi balinok közül... Sajnos az említett...
Szeptember közepére a csökkenő balatoni forgatag újra lehetővé tette, hogy üldözőbe vegyem partról bojlis felszerelésemmel a pontyokat. Nemcsak a 17 fokosra hűlt víz, hanem a 60 millió köbméternyire becsült vízhiány is gondoskodott arról, hogy kevesebb legyen a vízpartot látogató fürdőző és turista. Balatonboglár egyik szabadstrandja mellé telepedve meglepődve tapasztaltam, hogy hogy alig van horgász, a vizen csak néhány SUP és vitorlás...
Az online térben és a nyomtatott médiában a legtöbb írásunkban azt mutatjuk be, hogy milyen csalikkal, csalizási módokkal és horgászmódszerekkel tudunk eredményesebbek lenni. Kevés olyan foglalkozott eddig azzal, hogy tippeket és tanácsot adjon azon horgászok számára, akik felelősséget és késztetést is éreznek ezeknek a gyönyörű halaknak az egészségének a megóvására. Jelen cikkünk olyan halvédelemmel kapcsolatos kiegészítőket mutat be, amely...
Európai Uniós Pályázataink