Az, hogy ismeretlen vízre megyünk versenyezni, egyáltalán nem újdonság számunkra. Közeledve az első teljes szezonunk vége felé, lassan, de biztosan eljutunk minden olyan versenypályára, ahol a rangos pontszerző versenyeket rendezik. A tiszakécskei Tisza-holtágon azonban korábban még nem jártunk. Rengeteg pozitív véleményt és tapasztalatot hallottunk erről a gyönyörű vízről, így izgatottan vártuk, hogy végre horgászhassunk is rajta! Alkalmat adott mindehhez a Lantos Mix-Nevis Feeder Kupa, amely az év harmadik pontszerző versenye volt június elején. Nézzük, hogyan sikerült a verseny csapatunknak!
Volt némi információnk a korábbi évek versenyeinek hála a vízterületről. Annyit tudtunk, hogy a halállomány nagyon változatos és nagyban függ az aktuális telepítésektől. Előfordult már korábban, hogy a dévér és a laposkeszeg volt a fő halfaj, ugyanakkor volt olyan verseny is, amelyen pontyra és kárászra kellett elsősorban horgászni. A távolság tekintetében viszont egyöntetűen azt hallottuk, hogy nem kell messzire dobni, 18-20 méter bőven elegendő. A pálya különlegességeként tartják számon azt, hogy az itteni keszegeket gyakran csak a legfelső vízrétegben lehet kapásra bírni, amely egy meglehetősen sajátos technika alkalmazását követeli meg.
![]() |
![]() |
Edzésnap
Józsi a versenyt megelőző hétvégén ellátogatott Tiszakécskére, hogy személyesen is meggyőződjön arról, hogy valójában mit is lehet majd a versenyen fogni. Bizakodásra adott okot az, hogy rengeteg halat zsákmányolt, melyek között a dévérek és laposkeszegek voltak túlsúlyban, de fogott még amurt, kárászt és karikakeszeget is. Az 5 órás horgászat végén 60-nál is több hallal állt fel. Ezt hallva egyre csak fokozódtak várakozásaink a versennyel kapcsolatban! Úgy döntöttünk, hogy Béla és én már csütörtökön lemegyünk tréningezni, és megpróbálunk hasznos információkat gyűjteni a versenyre. Mindent a megbeszéltek szerint csináltunk, keszeghorgászatra készültünk, de azért megpróbáltunk termetesebb halakat is fogni közben, elsősorban pontyot. Aztán ahogy telt az idő, még kapásig sem igazán tudtunk eljutni. Éreztük, hogy valami nagyon nincsen rendben. Abszolút nem láttunk halra utaló jeleket, egy halmozgást vagy fordulást sem. Megérzésünket tovább erősítette, hogy mellettünk edzett a „hazai" csapat, akik szintén gyakorlatilag hal nélkül álltak fel a horgászat végén.
Nagyon el voltunk keseredve, hiszen ismét egy szenvedős hétvégének néztünk elébe. Pénteken már csatlakozott hozzánk Zoli, Józsi és Csabi is, akik alig akartak hinni a fülüknek, amikor elmeséltük nekik tapasztalatainkat. Úgy döntöttünk, hogy többen is kizárólag etetőanyaggal fogunk horgászni és megpróbálunk testesebb halat fogni, úgyhogy a föld használatát teljesen mellőztük. Józsi és Zoli pedig keszegeztek. Az edzés végi „terítékeink" meglehetősen szegényesek voltak megint.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Végül az esti csapatmegbeszélésen úgy döntöttünk, hogy kockáztatunk a versenyen és megpróbálunk célzottan amurra horgászni. Ez első hallásra meghökkentő lehet. Valószínűleg másodikra is. Nekünk is kellett barátkozni a gondolattal, azonban azt láttuk, hogy a pálya nagyon kis részén lehet ütemesen keszeget fogni, míg a többi helyen a bónuszhalakkal lehet csak eredményt elérni. Pontyot nem sokan fogtak a tréningeken, amurt annál többen, így mi is a torpedók megfogására koncentráltunk a versenyen. Viszont itt érkeztünk el az első (?) nehézséghez. Mivel fogjuk meg az amurt? Köztudott, hogy az édes és az erjesztett etetőanyagok alkalmasak erre a feladatra. Utóbbi volt is nálunk bőven, savanyúval viszont abszolút nem készültünk. Egy hirtelen ötlettől vezérelve azonban csapatvezetőnkkel, Lukácsi Bélával úgy döntöttünk, hogy feláldozzuk a pénteki pihenőidőnket és hazamegyünk a „titkos fegyverért".
Két keverékkel vágtunk tehát neki a viadalnak, melyek a következők voltak:
Első forduló
![]() |
![]() |
A verseny első fordulójában ismét bekövetkezett a már-már szokásosnak mondható „két versenyzőnk egymás mellé kerül" jelenség, ugyanis Zolival szomszédok lettünk 5 órára. Szerencsére azonban mindketten a szektorunk szélén ültünk, így nem voltunk egymás ellenfelei. Az amuros taktika sokáig csak nekem működött a csapatból, a horgászidő végére azonban megérkezett Zolinak és Bélának is a várva-várt torpedó! Mindketten a forduló utolsó 5 percében akasztották meg és fárasztották ki aznapi zsákmányuk egészét. Józsinak is sikerült egy amurt fognia, azonban az sajnos nagyon aprócska volt, így nem nyomott sokat a latba. Csabinak azonban még ennyi sem jutott szombaton, sajnos a pálya leghaltalanabb részén horgászott. Egyértelműen a savanyú kaja működött ekkor, az édes etetőanyaggal csak pár kisebb keszeget tudtunk fogni, a jó halak egytől egyig az erjesztettre jöttek.
Zoli alaposan kicentizte, de ki tudta venni a 2 kg feletti amurt 3 perc alatt!
Első napi eredményeink a következők voltak:
![]() |
![]() |
Második forduló
Vasárnapra volt köztünk olyan, aki változtatott a horgászatán, mégpedig annyiban, hogy az édes kaját helyezte előtérbe a savanyúval szemben. Ennek az volt az oka, hogy szombaton több ponty is „elesett", megfogóik pedig édes, klasszikus pontyos etetőanyaggal csapták be őket. Természetesen a savanyú keverék is nálunk maradt, úgyhogy bizakodtunk, hogy valamelyik működni fog. Fortuna azonban közbeszólt. Józsi, Csabi és Zoli is egy szektorba húzott, mégpedig abba, ahol bónuszhalaknak se híre, se hamva nem volt szombaton és az edzésnapok során sem. Ezzel gyakorlatilag minden borult számukra, de sajnos az ilyen taktikában benne van ez az eshetőség is. Biztos, ami biztos, én is összehúztam Bélával, viszont mi a pályának egy lényegesen jobb részén ültünk.
A vasárnap Bélának sikerült a legjobban, 4 amurja, melyeket, kivétel nélkül, az édes kajával fogott, egy szektor hármast eredményezett neki. Nekem is horgomon volt a jó szerepléshez szükséges amur, azonban az sajnos idő előtt elköszönt, valószínűleg elharapta az előkémet. Ez sajnos nem fért bele ezen a haltalan versenyen, így egyedül Béla eredményében bízhattunk a végkifejletet illetően.
Gyakori látvány volt ez vasárnap!!
Csabinak nem volt szerencséje ezen a hétvégén.
Vasárnapi eredményeink:
Végeredmény
A verseny végére kiderült, hogy a túlzott mennyiségben jelen lévő kékalgának volt köszönhető az, hogy ilyen szerény fogásokkal zárult a verseny. Ezzel sajnos nem lehet mit kezdeni, felkészülni rá lehetetlen. Megpróbáltunk alkalmazkodni a körülményekhez és, én legalábbis úgy gondolom, hogy amit lehetett, azt kihoztuk a helyzetből. Pontot ez alkalommal egyikünk sem szerzett, azonban Béla nem járt tőle messze.
Összesítésben:
Így ért véget a 2017-es esztendő harmadik pontszerző versenye. Legközelebb a Velencei-tavon lesz versenyünk, az egyéni országos bajnokság. Igyekszünk a lehető legjobban felkészülni rá, nem lesz gyerekjáték az sem!
Addig is, köszönjük a sok biztató üzenetet mindenkinek! Csapatunk eredményeiről, hétköznapi horgászatairól első kézből kaphattok további információt a Benzar Mix Hungary Facebook oldalon, úgyhogy érdemes minket követni!
Forrás: Szabó Bence Fotók: Lukácsi Béla és Szabó Bence
Évek óta használom az iBite úszó család különböző típusait, melyek lefedik az úszós horgászat minden területét, legyen az match, rakós vagy spicc botos módszer. Találunk keszegező, pontyozó és rablóhalas típusokat, csúszó és fix változatokat minden szükséges teherbírással. Ennek megfelelően a bot, a távolság, a vízmélység függvényében választok közülük. iBite úszók. Az úszós módszerek közül a legközelebb a match botos...
A hidegfront betörések alkalmával történő pontyhorgászataim a Balatonon máig a legemlékezetesebbek. A légnyomás csökkenését eredményező szelek felkorbácsolják a Balaton vizét, az alsó vízréteg lebegő szemcséi, a felső iszapréteg felkeveredésével szürkévé festett tó vizében vad táplálkozásba kezdenek ilyenkor a pontyok óriási tömegei. Északi szélben, a Badacsony felől érkező orkán sem tántoríthat el a bojlizástól, sőt, a besétálós...
A leggyakoribb vendég a nyári, folyóvízi pergetéseim idején a ragadozó őn, és a süllő, melyekkel a pikkelyesek közül találkozom. Ennek oka kettős, egyrészt belőlük elég szép mennyiséget találhatunk a folyóinkban. Másrészről legtöbbször célirányosan róluk szól a pergetésem. Főként mert megtalálásuk, kapásra csábításuk nem igényel olyan sok időt, mint a szintén pergetve is fogható harcsáké. Ám nekem más okom is volt, hogy elsősorban rájuk...
Ugyan melyikünk fejében nem játszódott már le a gondolat hatalmas amurokkal való küzdelemről. Hát bizony az enyémben vagy ezerszer lepergett már ez a film, ilyen-olyan finisekkel. Hol happy end volt a vége, hol pedig az amurok kerültek ki győztesen kettők csatájából. A júniusi alacsony dunai vízállás és az átlagosnál magasabb, 25 fokos vízhőmérséklet cselekvésre parancsolt, és etetni kezdtem kukoricával a Pest alatti Duna szakasz általam sűrűn látogatott...
Július első napjait, amennyiben a vízállás és az időjárás is kedvező, kősüllőzéssel töltöm, és van is egy évek óta jól bevált horgászhelyem ehhez. Ám az idei évben kissé máshogy alakult a történet… A folyóvízi horgászatban az a legnagyszerűbb, hogy minden évszaknak, minden hónapnak megvan a legcélravezetőbb horgászmódszere, legjobban fogható halfaja, így hiába horgászunk ugyanott, mindig újabb és újabb élményekkel gazdagodhatunk. Nem volt...
Az idei évben június 13-án pénteken került megrendezésre a XXII. Országos Rendőr és XVI. Rendészeti Meghívásos Horgászverseny, amelynek ebben az évben is a méltán híres maconkai víztározó adott otthont. Csapatversenyről lévén szó, a versenyen 2 barátommal, kollégámmal Kuremszki László r. törzsőrmesterrel és Zádori Péter r. főtörzsőrmesterrel együtt indultunk el. A versenyen 31 három fős csapat vett rész, de a csapattagok három különböző...