Megjelent: 2017. június 26. | Forrás: Szabó Bence | Írások

Alig egy hónappal a Top Mix-Preston Feeder Kupa után következett a hazai feederes élmezőny számára az év egyik legfontosabb versenye, a II. Feeder Klubcsapat Országos Bajnokság, melynek szintén a Balatonújlak melletti Mária csatorna biztosított helyszínt. Izgatottan vártuk a versenyt, hiszen 4 héttel korábban, a ranglistaversenyen, eltöltöttünk itt 3 napot, melyről azt gondoltuk, hogy remek felkészülés lehet az ob-ra. Mint utóbb kiderült, tévedtünk. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük, hogy készült csapatunk, az Energofish Feeder Team a 2017-es esztendő egyik fő versenyére!

20 csapat adta le nevezését a versenyre, így egyszerre 100 horgász vette üldözőbe a csatorna halait. (forrás: Mohosz)

A tavalyi évhez képest történt néhány módosítás a szabályzatban, mely csapatunkat is alaposan érintette. Az első és legfontosabb az, hogy a 2016-os néggyel ellentétben 2017-ben már öt horgász ült be egyszerre versenyezni minden csapatból, így, más csapatokhoz hasonlóan nekünk is bővíteni kellett a versenyzőgárdát. A szabályváltoztatásnak köszönhetően csatlakozott hozzánk Frankó Zoli és Bódi Csabi, akik tapasztalt, felkészült horgászok. Nekik köszönhetően az öt versenyző mellé egy tartalékemberünk is lett, ami különösen fontos a verseny során végzett háttérmunka szempontjából, az edzésen szerzett plusz tapasztalatokról nem is beszélve. A másik fontos változás pedig az, hogy idén már három fordulóból állt a verseny, így még inkább ki tudták küszöbölni a szervezők a szerencsefaktort.

Zoli (balra) tapasztalata hosszú távon aranyat érhet csapatunknak! Csabi (jobbra), hozzám hasonlóan, a fiatalságot képviseli közöttünk.

Edzésnap

Közvetlenül a versenyt megelőzően ismét csak egyetlen napot tudtunk tréningezni együtt, mely sajnos most nagyon visszaütött. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem volt szerencsém egy héttel korábban horgászni a csatornán, melyet szintén nagyon hasznosnak véltem akkor. Karikák tömkelegét sikerült zsákmányolnom néhány dévér kíséretében, pedig mindössze 4 órát pecáztam. Természetesen nem gondoltam, hogy ez így fog menni a versenyen is majd, de azért reménykedtem benne, hogy lesz hal a pályán bőségesen egy héttel később is. Elsőként az edzésnapon ütött vissza a rossz tapasztalat és elképzelés, hiszen elsősorban keszeghorgászatra készültünk, a kárászozás csak B terv volt. Aztán eltelt az első óra, majd a második is. Gyakorlatilag alig tudtunk keszeget fogni, így mindenképpen váltanunk kellett. A felkészülési nap második részét már, főként a tavalyi, egyéni országos bajnokság tapasztalatai alapján, kárászozással töltöttük. Zoli volt azonban az egyedüli közülünk, aki többet is tudott fogni a csatorna híres kárászaiból. Gyorsan eltelt az edzés, nem volt mit tenni, a horgászatot be kellett fejezni.

Már az edzésen is Zoli érezte legjobban ezt az egészen speciális technikát, mellyel a kárászokat meg lehetett fogni. Csabi is, és én is keszegezni próbáltunk. Sajnos csak próbáltunk, hiszen nagyon kevés keszeg volt a pályán.

Annyiszor említettem már ezt, a bizonyos célzott kárászhorgászatot, hogy joggal merül fel az olvasóban, hogy mi ennek a különlegessége, mitől nehéz ezt kivitelezni. A lényeg a következő: nagyon kevés halból kell a lehető legtöbbet megfogni, melyek a pályának csak bizonyos részein tartózkodnak, körülbelül a 60-70%-án. Ennek az az oka, hogy a kárász nem mozgékony halfajta, nap közben a sűrű töklevelesben lebegnek, és sokszor egyáltalán nem változtatnak helyet. Alacsony számuk és a folyamatos etetés miatt nagyon-nagyon pici kosarakkal kell rájuk horgászni, melybe kizárólag etetőanyag és némi giliszta kerül. Gyakorlatilag etetés nélkül, szisztematikusan, és ami a legfontosabb, halálpontosan kell meghorgászni az előttünk lévő lyukakat a töklevelek között. Egyértelműen megfigyelhető volt, hogy csak egyetlen ilyen lyukból lehet helyenként halat fogni, ami ékes bizonyítéka annak, hogy mennyire keveset mozog a kárász. A csali kizárólag giliszta lehetett, melyet nem szabadott túl finom szereléken kínálni, hiszen akkor nem lehetett kifordítani a testes, sokszor kiló feletti példányokat a tökből.
A feladat tehát adott volt, azonban túlzás lenne állítani, hogy be tudtuk gyakorolni az említett technikát. Mindenestre több edzésnap nem volt, így hát nekivágtunk a versenynek!

Verseny

A versenynapokat egyenként nem részletezem, hiszen nem volt nagy különbség a napjaink között, kiegyensúlyozott, sajnos gyenge teljesítményt nyújtottunk végig. Csak a verseny végére állt össze bennünk az, hogy mi is lehetett volna a megfelelő technika, hogyan lehetett volna jó eséllyel becsapni a csatorna kárászait, fogva melléjük néhány keszeget. Eredményeink a következőképpen alakultak:

Végre az új Benzar Competition botokkal horgászhattunk! A 330-as verzió kimondottan az ilyen jellegű vizekre lett kitalálva, így ezekkel próbáltuk megfogni a csatorna halait. A 4000-es Zauberek tökéletes párost alkotnak a bottal!

1. NAP
Zoli	3 pont
Béla	10 pont
Tibi	15 pont
Bence	19 pont
Józsi	19 pont

Mindez csapat szinten 66 pontot jelentett, mellyel a mezőny hátsó régiójában voltunk. Nem tudtunk sok hasznos következtetést levonni, mindössze annyit, hogy nem szabad túl finom szerelékkel kárászozni, hiszen nekem ezen ment el az első nap, ugyanis egy termetes kárászt nem tudtam kifordítani a tökből rögtön a forduló elején, mellyel akár szektort lehetett volna nyerni, minden túlzás nélkül. Jellemző, hogy több kárászom nem is volt a nap későbbi részében. A másik konzekvencia az volt, hogy szükség van a jó helyre, hiszen sok, nagyon magasan jegyzett versenytársunk is roppant gyengén szerepelt, bizonyítván, hogy halat ott sajnos nem lehet fogni, ahol nincs.

Ha sikerült kárászt akasztani, akkor azt még ki is kellett venni, ami szintén nem volt gyerekjáték! Ilyen halak kellettek a jó eredményhez!

2. NAP
Zoli	6 pont
Tibi	7.5 pont
Béla	14 pont
Bence	16 pont
Józsi	20 pont

Ez összesen 63,5 pont volt, így minimálisan ugyan, de javítottunk az első naphoz képest. A pálya továbbra is elég helyfüggő volt, keszeget sajnos még mindig nem igazán lehetett fogni, a Balaton felőli szélső szektort leszámítva.

A második nap is Zolinak sikerült a legjobban. Ahol nem volt töklevél, ott nehéz, szinte lehetetlen volt értékelhető eredményt elérni.

3. NAP
Tibi	8 pont
Zoli	12 pont
Csabi	13 pont
Béla	16 pont
Józsi	18 pont

Mindez tehát 67 pont. A harmadik fordulóban helyettem Csabi horgászott, aki addig nagyon sokat segített nekünk mindenben. Mint látszik, nem is hiába, ugyanis sikerült szektorának középső részén végeznie! Az utolsó napon Tibi tudott már keszeget fogni, ugyanis valószínűleg a nagy melegnek köszönhetően, elkezdtek a keszegek felúszni a Balatonból a csatornán, megkavarva ezzel gyakorlatilag mindent.

Vasárnap hátulról próbáltam segíteni a srácoknak. Érdekes tapasztalat volt, hogy kívülről mennyire más az egész, mint bent ülve. Sokkal több hasznos apróságot, trükköt lehet ellesni a legjobbaktól, amely nagy hasznára válhat csapatunknak a jövőben!

Zoli kárászai egyre kisebbek lettek, ahogyan haladtunk a vége felé, nem mintha erről ő tehetne. Ismét megmutatta, hogy hatalmas tapasztalatával a legnehezebb pályákat is meg tudja oldani!

Végeredmény

A versenyt végül 196,5 ponttal zártuk, mely tavalyhoz hasonlóan ismét a 15. helyre volt elég. Ennek nem örültünk, elégedettek a legkevésbé sem voltunk. Amit lehetett azt megtettük, de végig éreztük, hogy nem sikerült megfejtenünk az pályát. A tanulságokat levontuk, a tapasztalatokat összegeztük, és reméljük, hogy jövőre sikerül előrelépnünk és bekerülni az ország tíz legjobb feeder klubcsapata közé! Szeretnénk ezúton is gratulálni minden csapatnak, aki részt vett a versenyen, hiszen nagyon nehéz horgászat volt ez mindenkinek! Külön elismerés jár a dobogós csapatoknak, név szerint a Top Mix Team-nek, a Molnár-sziget Carp Zoom Team-nek és a győztes Tímár Mix Feeder Team-nek is! Sok sikert és szerencsét kívánunk utóbbinak a Klub Feeder Világbajnokságra! Addig is, köszönjük a sok biztató üzenetet mindenkinek! Csapatunk eredményeiről, hétköznapi horgászatairól első kézből kaphattok további információt a Benzar Mix Hungary Facebook oldalon, úgyhogy érdemes minket követni!

Forrás: Szabó Bence
Fotók: Lukácsi Béla és Szabó Bence