Április második felétõl a víz hõfokának emelkedésével, a harcsák egyre többször kalandoznak fel vízközé. Részben táplálék után, másrészt, mert vonzza õket a felsõ, melegebb vízréteg. A harcsa annak ellenére, hogy nem kedveli a fényt, sokszor a felszín alatt 1-1,5 méterre is felúszik „napozni”. Néha még napfürdõt is vesznek, forognak a víz tetején farokbojtjukkal intve, ami minden vízen járó embernek csodás látvány. Ilyenkor nem rabolnak, ez mindössze a jó közérzet jele. Tapasztalataim szerint ilyenkor alig számíthatunk kapásra, bár van, akinek e ritka jelenség egyben komoly zsákmánnyal is járt.


A torkolatokban minden megtörténhet

A villantózásnál, mivel vízközti horgászatról van szó, lebegtetésre alkalmas, nagy felületû, lassan húzható, fényes mûcsalikat használunk, ezért elsõsorban vese és orgonalevél alakú támolygó kanalakat és nagy méretû körforgókat használunk. A harcsa pergetõ horgászatánál, mivel szerencsés esetben akár 60-80 kilós példányra is lehet számítani, nagyon fontos a rendkívül erõs felszerelés, de mivel órákig tartjuk kezünkbe a botot, egyben könnyûnek is kell lennie.


Pergetéskor csak masszív vágóhoroggal nyúljunk a harcsához.

Nem könnyû ezt a két kritériumot egy felszerelésben megtalálni, Koós Ferenc magyar harcsakirály szerint a Banax Senso Spin 280-as keresztszövéses, carbon botja és Si 1300-as biztonságos fékû, tiszta fém orsója ilyen tökéletes együttes. A harcsapergetéshez ma már csak rendkívül nagy szakítószilárdságú, de vékony, fonott zsinórt érdemes használni, már csak a minél távolabbi dobások miatt is. Ilyen a Sufix Matrix Pro körszövéses, elnyûhetetlen fonal, mely már sok nagy harcsánál kiállta a próbát.


A harcsakirály pergetõfelszerelése

A kapitális halak mindig a leggyengébb láncszem hibájából szoktak elmenni, ezért még a horgászat kezdetén gyõzõdjünk meg arról, hogy a kulcskarikák, forgó vagy csomómentes kapcsok, hármashorgok is bírni fogják-e, ha véletlen egy kapitális harcsa képében ránk mosolyog a szerencse.


A Jól vezetett villantó gyõzelme

A villantózás technikája harcsára, leginkább a csukázáshoz hasonlít. Igyekezzünk a lehetõ leglassabban, de váltakozó ritmusban vontatni a csalit. Sokszor csak akkor van kapásunk, ha métereket zuhantatjuk „hulló falevél” gyanánt a kanalat. Napos idõben a felsõ rétegekkel kezdjük, majd haladjunk lefelé, meg-megállítva a villantót. Végül a fenékrõl indítjuk, és idõnként visszaejtjük, mint a twiszterezésnél.


A nyolcas harcsa volt a legnagyobb

A villantó elsõsorban az akác elvirágzásáig nyerõ csali tapasztalataim szerint, keszegívás idején pedig, az ívó helyek környékén különösen fogós, még az esti órákban is. Az szinte törvényszerû, ha valaki fogott a környékünkön villantóval harcsát, ha kitartóak vagyunk és jó a csalink, technikánk, hamarosan nekünk is lesz kapásunk. Azt, hogy mikor melyik mûcsali a nyerõ, biztonsággal megmondani nem lehet, ezért negyedóránként célszerû cserélgetni a villantókat.


Az ilyen vízre hajló fûzek környékét érdemes megdobálni.

Villantózásra folyóvízen legalkalmasabbak a nagy limányok, torkolatok, víztörések és akácvirágzáskor parti fûzesek vízben lévõ gyökérzete körül. Álló vizeken is jók az elõbb említett fûzes szakaszok, akadók, medertörések környéke, de van, hogy nyílt pályákon, vízközt lebegve akadunk rájuk, ilyenkor szerintem melegednek.


Rablást látva, még ha más halra is horgászunk, párat dobni rá kötelezõ, mert az ilyen véletlen lehetõségek okozzák gyakran a legszebb meglepetéseket. Állítólag egyes vizeken, különösen teliholdkor, éjszaka is sikeres lehet harcsára a villantózás, de bevallom õszintén, nekem a sikereim java része a reggeli órákhoz fûzõdik.


Egészen felszín közelében jött


Egy igazi pergetõorsó harcsára

A pergetve akasztott harcsa fárasztása hasonló az elõbbi részben, a fenekezésnél már taglalttal, de a kivétele más. A mûcsalik hármashorgai, fõleg ha egy-két águk kiáll a szájból, lehetetlenné teszik a merítést, vagy veszélyessé a kézzel kivételt, ezért én a megbízható vágóhorgot ajánlom.


Néha meglepõen kis harik is rávágnak a villantóra

Elõször megkopogtatjuk a harcsa fejét vele, és ha már nem reagál, betoljuk a szájába, keresztbe fordítva a horog fejét, majd heggyel lefelé rántunk egyet rajta. Ha a hal tûri, határozott lendülettel magunkhoz húzzuk. Ha vissza kívánjuk engedni a zsákmányt, használjunk inkább ajakszorítót, az semmiféle sérülést nem okoz a halnak.