A legkedveltebb téli célhalak közül több is a sügérfélék családjába tartozik. A névadó sügéren kívül ide tartozik a süllõ, és a kõsüllõ is. Mi most az utóbbival, a kõsüllõvel szeretnénk egy kicsit behatóbban foglalkozni.

Mintegy 50 évvel ezelőtt még elterjedt nézet volt, hogy a kősüllő nem is önálló faj, de Berinkey László kutatásai, a Balatonból és a Dunából fogott süllők és kősüllők egyedein, egyértelműen bebizonyították, hogy más a csigolyaszám, és a külsőre is jellegzetes különbségek két különálló fajt jelentenek.

Testalkata a fogassüllőénél zömökebb, feje rövidebb és magasabb, szája rokonáénál lényegesen kisebb, a felső állkapocs vége nagyjából a szem közepének vonaláig ér. A szájban kifejlett korban nincsenek (10-15 cm-nél kisebb egyedeknél vannak!) a fogassüllőre jellemző ebfogak, csupán apró, hegyes fogképletek találhatóak az állkapcson és a szájpadon.

Zöldesszürke oldalát határozottabb vonalú, 7-8 darab, sötét harántsáv díszíti, melyek a fogassüllővel ellentétben az oldalvonal alatt is jól láthatóak. Az a korábbi nézet, miszerint a kősüllő környezeti tényezőkkel szemben kevésbé igényes, mint a süllő, megdőlni látszik. Laboratóriumi körülmények között vizsgálták a két faj oxigéntűrő-képességét. A vizsgálatok során a fogassüllő tovább viselte el az alacsonyabb oxigénszintet, mint kisebb testű rokona. A süllőhöz képest szűkebb elterjedési területe pedig a specifikusabb élőhely-igényét mutatja.

Kizárólag Európában, ezen belül csak a Fekete-tengerbe és a Kaszpi-tengerbe ömlő folyók vízrendszerében honos. A Kaszpi-tenger mellékén kialakult egy vándorló életmódot folytató formája is, amely a félsós vízben ívik, de az édesvízi folyómederben telel. A két legnagyobb elterjedési körzete a Duna és a Volga medencéje. Hazánkban őshonos, jelentős állománya csak a nagyobb folyókban és a Balatonban alakult ki. (PINTÉR, 2002). A Balaton a faj számára ideális élettérnek bizonyult, hazánkban a legjelentősebb állomány itt található.

A kősüllő a fogassüllővel mindig együtt fordul elő, ami fordítva nem igaz, mutatván a kősüllő behatároltabb élőhelyigényét (SPECZIÁR ÉS BÍRÓ, 2002). A balatoni kősüllő állományának jelentős részét az egynyaras (59%) és kétnyaras (18%) példányok teszik ki, az idősebb korosztályok (>5+) kevesebb, mint 1%-ban képviseltetik magukat. Nagyon szép állománya él a Dunában és a Tiszában is. A ciánszennyezés a Tisza folyóban megtizedelte a kősüllőt, de az eltelt évek alatt a korábbi szintek közelébe regenerálódott az állománya.

A horgászok leginkább ősztől égész télen át találkoznak velük. Az összetettebb vízrendszerekben, mint pl. a Tisza-tó, a nyári hónapokat gyakran töltik a összefüggő nagy sulyommezők környezetében, s az élő folyószakaszokon csak a víz hőmérsékletének csökkenése után jelennek meg, hogy kisebb-nagyobb csoportokba verődve riogassák a kishalakat. Az élő folyón kifejezetten szeretik a mély, lassú szakaszokat, nem ritka, hogy 10-12 méteren kapjuk a legtöbb kapást.

A Dunában az ősz beköszöntével előszeretettel vonul az állóvízű öblözetekbe, és időnként nagy számú csoportokban telel át a sok kishallal megáldott pályákon. Kapókedve a süllőéhez hasonlítva kevésbé rapszodikus, ha megtalálható egy adott szakaszon, nagyon jó eséllyel megfogható. Nyilván eredményesek lehetünk élő kishallal és halszelettel is, de mi most a kövesek műcsalis horgászatásról szeretnénk szólni. Talán a legnépszerűbb kősüllős módszer a plasztikcsalis horgászat. Ennek többféle módozatát is gyakorolhatjuk, a különféle módszerekhez már-más alakú (és alapanyagú) műcsali az optimális.

Az Energo Team Wizard gumicsalijai közül méltán népszerű az "Energy Shad", melynek legkisebb, 9 cm-es modelljei alkalmasak leginkább a kövesezésre. Ez egy klasszikusnak mondható tappancsos gumihal forma, mely mind álló, mind folyó vízen eredményesen használható.

Kifejezetten ajánlható kősüllőre a Wizard sorozat tviszterjei közül a "Triple Tail Grub", ami nem más mint egy háromosztatú farokkal rendelkező, kősüllőre is optimális méretezésű twiszterforma. Kis jigfejre rögzítve ritka, hogy ellen tudjanak állni neki. A legjobb színek közé sorolható a fehér és a zöld flitteres is! Nem ritka - különösen igen tiszta vízben -, hogy a sötétebb változatok, mint pl. a "Red Silver Flake" kiemelkedő eredményt nyújtanak.

Kősüllőre is horgászhatunk vertikális módszerekkel. Ezekhez olyan műcsalik kellenek, melyek a fel-le mozgatás során fejtik ki legjobban csábító hatásukat. Az ellapított hát mellett alternatív farokvégződések jelzik a speciális vertikális csalikat.

Az Energo Team Wizard sorozatából kiemelhető a "Swimtail Minnow", mely a ragasztott szemeivel, és a hiányzó tappanccsal (csak kis vastagodó képlet látható) nagyon jellegzetesen mozgatható vertikálisan. Az egyik kedvenc szín ebből a sorozatból az American Shad, mely fekete hátával átlátszó flitteres oldalával megtévesztően hasonlít egy valódi kishalra, s az egyik legeredményesebb műcsali.

A másik kiváló vertik gumi a "V-Tail" mely a villásfarkú plasztikok mintapéldánya. A hátsó taktusa felülről lapított, s minden úgy van kialakítva rajta, hogy a vertikális mozgatás során könnyedén életre lehessen kelteni. Ezek már 4 collos csalik, tehát a süllők esetében is komoly szerepet kaphatnak.

Legutóbb a Dunán eredtünk a kövesek nyomába, s tapasztalatunk szerint minden nagyobb öblözetben szép állománya gyűlt össze. Akár a Hárosi-öböl, akár az Újpesti-öböl került célkeresztbe, szinte lehetetlen volt hibázni.

Alkalmanként akár komolyabb mennyiséget is össze lehetett bányászni, s mi, az ott horgászók nagyon nagy százalékával ellentétben, vissza is engedtük a kis ragadozókat. Illene rájuk vigyázni, mert remek szórakozást nyújtanak, s műcsalival még nagyobb sérüléseket sem okozunk nekik, így megőrizhetők az utókornak.

Forrás: EnergoTeam