Virágzik az akác, itt az igazi harcsára pergetés ideje. Vegyük azonban figyelembe a halászati törvényt, mely a 80 cm alatti példányokat védi /ettől eltérés lehet, ha a vizek halászati hasznosítói másképp döntenek/. Érdemes elővenni azonban a pergető botot, mert kellő kitartással és szerencsével a jobb harcsás vizeken bőven e feletti példányokat is foghatunk.


A kövezéseket alkonyatkor érdemes megpergetni

A felszerelés, a csalin kívül megegyezik a villantózásnál taglaltakkal, de itt gondoljunk arra, hogy most már számolhatunk igazán kapitális példányokkal is. Ezért is ajánlom a Banax-tól a Sprin 280-as rendkívül szigorú, de rugalmas pálcát, és a Banax Si1300-as kitűnő fékű, teljesen fém orsót, melyre a terep adottságainak megfelelő vastagságú Sufix Matrix Pro fonott zsinórt érdemes felcsévélni, mert ezek egy keménykezű horgásznál a biztos siker zálogai.


A mélyretörő wobbler nappal is eredményes lehet

Magyarországon a wobblerezés megközelítően 25 éves múltra tekint vissza. Ezzel a pergetési módszerrel jó helyen és megfelelő időszakban minden ragadozó halunk megfogható, különösen akkor, amikor célhalaink táplálkozási okokból elmozdulnak a fenékről, vagy az akadók takarásából. A harcsánál ez az időszak leginkább alkonyattól pirkadat utánig tart, bár a mélyre törő típusokkal érdemes nappal is próbálkozni, különösen borongós, viharos időben. A wobblerek, azaz műhalak fejrészébe vagy terelőlapkát építenek, vagy a fejrész kialakítása, illetve a zsinór csatlakozási pontja olyan, hogy a vízben húzva riszáló, vergődő úszást, a sérült hal mozgását imitálja, evvel ingerelve kapásra a ragadozókat.


Harcsára talán a legfogósabbak a műcsalik, különösen éjszaka. Testük könnyű fajsúlyú fából, újabban egyre inkább műanyagból készülnek, ezért még a súlyozott típusok dobástávolsága is rövidebb az azonos méretű villantókénál. Felúszó, úszó, és süllyedő típusokra oszthatók, merülési mélységük a csőr nagyságától és szögétől is függ. Minél nagyobbak és meredekebbek, annál mélyebbre törnek. Harcsára általában a 10-15 cm körüli méreteket használjuk, de ha a táplálékhalak többsége ennél kisebb, akkor érdemes apróbb műhalat bevetni. Általában a vaskosabb fazonok, néhol a csörgős típusok váltak be, de oly sokféle a kínálat és a harcsák vizenkénti gusztusa is más és más, hogy komoly tanácsot adni ebben a kérdésben felelőtlenség lenne.


Három hercsa

A műhalak vontatása - ugyanúgy, mint a villantóké -, ne legyen folyamatos, így mozgása ingerlőbb, egyben szélesebb vízréteget horgászhatunk meg. Éjszaka többnyire vízközt, sokszor a felszín alatt van a legtöbb kapás, míg világosban inkább a fenék közelében, de mivel a horgászatban semmi sem biztos, minden réteget húzzunk meg. Ajánlatos a wobblereket negyedóránként lecserélni, egészen addig, amíg rá nem akadunk a nyerőre. A kapás ritkán éles ütés, többnyire puha ránehezedés, de ha megszűnik a műhal jellegzetes ellenállása, akkor azonnal vágjunk be, mert ilyenkor a harcsa felénk tolja a hátulról elkapott műcsalit. A határozott bevágást jó, ha még egy kemény „behúzás” is követi, hátha elsőre nem akadt jól a hármashorog a kefefogazat szorításában.


Kiváló harcsás műhalak és a menő fonott

A megakasztott harcsával először bánjunk a lehető legerőszakosabban, hogy ne feküdjön le, vagy keressen akadót. A drillingek miatt a szájába ne nyúljunk, ne merítsük, a nagyobbaknál használjunk vágóhorgot, a kisebbeket szorítófogóval emeljük a csónakba, hogy később sértetlenül engedhessük vissza őket. Kevés csodálatosabb élményt tudok elképzelni, mint mikor holdtalan, sötét éjszakában a víz fekete sejtelmességéből egyszer csak erős rántást érzünk és egy hatalmas, kígyózó valami szinte elragad minket és férfias küzdelemben, dohogó szívdobogás közepette mérkőzünk meg vele.


Ha virágzik az akác kapjunk pergetőbothoz!

A fejlámpa kékes fényében aztán megjelenik egy tekergőző, márványozott test, a nyálkától csepegő zsinór arasznyi bajszok között mutatja a vágóhorognak az utat. Nagy levegőt veszünk, és lábunk elé buktatjuk a hablécen át a vizek királyát, miközben körbeleng bennünket némi eufória. A feszültség szívdobogása a megkönnyebbülés gyönyörűségébe megy át, és ilyenkor érzed igazán, milyen jó horgásznak lenni.