Február első napjain egy számomra eddig ismeretlen víz, a Füzespart Horgásztó partján találtam magam. Szép, rendezett környezet, kristálytiszta, igen mély víz, illetve kedves, vendégszerető személyzet jellemezi a tavat, melynek halállományáról már korábban is sok jót hallottam. Két vízterület is van itt egészen pontosan, egy bojlis, kifejezetten nagyhalas tó, valamint egy napijegyes horgásztó egyenként 4-5 hektáros vízfelülettel. Én előbbit igyekeztem ezúttal valamelyest megismerni, így e víz medertérképet vizsgáltam hosszú percekig a megérkezést követően. A medertérkép egyébként a bányatavi horgászatok során nagyon-nagyon hasznos tud lenni hiszen nincs az évnek olyan napja, amikor mindegy lenne, hogy milyen mélységben próbálunk halat fogni az ilyen jellegű vizeken. Ezért is nagyon hasznos, ha van lehetősége a tóra érkező horgásznak szemügyre vennie a különböző mederalakulatokat még a horgászat megkezdése előtt. 

A napijegyes tó két jól elkülöníthető részből áll. A tó eleje sekélyebb, nagyjából háromméteres átlagmélységű, míg a víz második fele lényegesen mélyebb a maga ötméteres átlagos vízoszlopával. Mivel a víz még nagyon hideg így, február elején, egyértelmű volt számomra, hogy a mélyebb részen választok helyet, hiszen tapasztalatom szerint a bányatavakon akkor mozdulnak a halak a sekélyebb zónák irányába, amikor már megszűnnek az éjszakai mínuszok és napközben is jellemző a szép, napos idő. Így hát távolabbra kellett cuccolnom, de ez nem szabadott, hogy szempont legyen, hiszen ebben az időszakban a helyválasztás nagyon nagy részben meghatározza a horgászat későbbi eredményességét!

A megszokottól lényegesen kevesebb felszerelést vittem magamml, csak a legszükségesebbek voltak nálam. A láda, egy botzsák, egy táska, egy vödör és a pontybölcső, semmi felesleges. Nem is tartott soká, mire mindennel elkészültem a pecához, így fél 9 magasságában repült is megtöltött method kosaram a helyére, a parttól 65 méter távolságba. Ez a táv egyébként nagyjából a tó középső részét jelenti, hiszen durván 140 méter széles lehet a víz, melyet mindkét oldalról meg lehet horgászni. 

Az etetőanyagom mindössze a Commercial Pellet Mix volt ezúttal.

Bíztam a mozgalmas pecában, de a horgászat első órája mindenféle eredmény nélkül telt. Alapozó etetést egyébként nem készítettem, mindössze a később is használt XL-es method kosárral dobtam néhányat a kiszemelt pontba reggel, azt remélve, hogy ez elegendőnek bizonyul majd a peca felépítéséhez. Sajnos azonban úgy tűnt, hogy mégsem lesz elég. A kezdeti eredménytelenség után aztán úgy döntöttem, hogy kereső horgászatra váltok, hátha az majd működőképesnek bizonyul. Elkezdtem hát jobbra-balra, hol beljebb, hol kijjebb dobni, de így sem találtam halat. Már-már a helyváltoztatáson gondolkodtam, de végül úgy döntöttem, hogy egy valamit még kipróbálok, mielőtt erre a drasztikus lépésre szánnám el magam.

Létezik, hogy februárban ez kell a halfogáshoz?!

Igyekeztem utánajárni, hiszen veszítenivalóm nem volt!

Volt a botzsákomban ugyanis egy etetőbot, bordás kosárral szerelve. Na, nem mintha azért lett volna nálam ez a felszerelés, mert februárban olyan gyakran készítek nagy alapot, de a horgászataim végeztével rendre el szoktam dobálni a megmaradt kaját, elvégre a gyakorlás sosem árt! Ehhez pedig időnként jól jön egy bordással szerelt készség is. Egy szó, mint száz, végül úgy határoztam, hogy készítek egy nagyobb alapot arra a 65 méteres távra, ahol a horgászatot kezdtem. Kizárólag azzal a pellet mix-szel, amivel egyébként pecáztam is, semmi por állagú kaja, csakis a natúr pellet.

Az alapozás után a flat kosár is mehetett a helyére.

Természetesen a pontosságra nagyon ügyeltem ezúttal is.

„Bevertem” 5 narancs méretű gombócot, hátha. Bevallom őszintén, kizártnak tartottam, hogy ebben a hideg vízben bármit is érjen egy efféle szőnyegbombázás, de veszíteni valóm nem nagyon volt, így mégis tettem egy próbát. Igyekeztem a gombócokat a lehető legpontosabb bedobni, ami egészen jól is ment, így ennek legalább örülhettem. Az alapozás után pedig, bár gondoltam rá, hogy kicsit pihentetem a helyet, végül mégis egyből bevetettem a „tömködőst” az etetés epicentrumába.

Talán én lepődtem meg a legjobban, de 10-12 perc várakozás után erőteljes, húzós kapásra emelhettem rá, így horgon volt a nap első hala! Egy komoly etetés, narancs méretű gombócok becsobbanása a 4-5 Celsius fokos vízbe és tessék, megérkeztek a halak! Hihetetlen! De tényleg. A korábbi években szerzett hideg vízi tapasztalataimnak teljesen ellentmond mindaz, ami ezen a horgászaton ettől a ponttól történt. Olyan méretékben összeálltak a halak az etetésen, hogy szinte egy nyári intenzitású horgászattá „fajult” a helyzet.

Egyre-másra fáraszthattam a szép, egészséges pontyokat.

Szerencsére a pici, 14-es horog rendre jól akadt!

Az első megfogott pontyot követően a kapások valósággal egymást érték, hiszen maximum 3-4 percen belül rendre gazdára talált a csalim. Megmondom őszintén, nagyon élveztem mindezt! Szépen sütött a nap, épp csak annyira lengedezett a szél, hogy az még kellemes legyen, a 2-4 kilós pontyok pedig egymást váltották a merítőmben. Februárban ettől többet aligha kívánhattam volna! 

Azonban én igen maximalista és telhetetlen is vagyok, így egészen addig nem akartam befejezni a horgászatot, amíg egy termetesebb pikkelyes nem teszi tiszteletét a bölcsőmben. Persze egy olyan jól halasított tavon, mint a Füzespart Horgásztó, method feeder tehnikával szinte lehetetlen szelektálni, pláne az évnek ebben az időszakában, de azért a jószerencsében bízhatunk, sőt, bíznunk is kell! Így tettem én is és minden kapás után abban reménykedtem, hogy majd „megáll a bot a kezemben”.

Jó hal a horgon!

Koradélután aztán el is érkezett a várva várt pillanat, hiszen egy vehemens, húzós kapás után, ami egyébként inkább a kisebb testű pontyokra jellemző tapasztalatom szerint, kifejezetten nagy súlyt éreztem a horog végén. Kissé olyan volt, mintha el lett volna akadva a halam, hiszen a megakasztás helyét nem nagyon akarta elhagyni, de kisvártatva csak egyenesbe állt. Ellenfelem lassan, komótosan úszott a part felé, ahol aztán alaposan megmakacsolta magát és erőteljesen próbált rendre a mélybe törni. Hosszú percekig ment a huzavona, de végül nem tudott szabadulni a 14-es szakáll nélküli horogtól, így szákba, majd a bölcsőbe került.

Alig akart beleférni a merítőbe!

Gyönyörű, makk egészséges töves!

Bevallom őszintén, régen fogtam ilyen szép, egészséges pikkelyest! A szája szinte érintetlen volt, egyetlen pikkelye sem hiányzott és az úszói is nagyon jó állapotban voltak. A súlya nagyjából 9-10 kg lehetett, de ez érdekelt a legkevésbé, hiszen az élmény, az adrenalin, amit a megfogása okozott, igazán jól eső érzéssel töltött el. Gyorsan lefotóztuk, majd útjára is indítottam kíméletesen, a bölcsőből visszaengedve. Köszönöm az élményt, barátom!

Öröm volt visszaadni a szabadságát.

Ezt a csodás pikkelyest még sok kisebb társa követte a későbbiekben. Készültem arra, hogy esetleg még egyszer vagy kétszer rá kell majd etetnem, de végül erre nem volt szükség. Az egyszeri alapozással bejuttatott pelletmennyiség a horgászat végeztéig gyönyörűen helyben tartotta a halakat. Ebben persze az is szerepet játszott, hogy rajtam kívül mindössze két spori horgászott a vízen, de ők is viszonylag messze ültek tőlem, így nem igazán volt konkurenciája az etetésemnek. 

A Concourse termékekkel minden (is) lehetséges!

Összességében elmondhatom, hogy remek horgászat volt ez! Megismertem egy szép, rendezett, szuper halállománnyal bíró tavat, élesben is bevetettem néhány új Benzár horgot, na meg gyönyörű pontyokat fogtam. Ilyen egy igazán jól sikerült februári horgásznap!

Szabó Bence

Képek: Molnár Zoltán