Megjelent: 2021. január 05. | Forrás: Szabó Bence | Írások

December minden bizonnyal legszebb napja volt az advent második vasárnapját megelőző szombat, azaz december 5-e. Az időjósok szikrázó napsütést, kellemes, már-már tavaszias 10-15 Celsius fokos nappali hőmérsékletet jósoltak, így nem volt kérdés számomra, hogy mivel töltsem ezt a napot. Természetesen horgászni indultam, ráadásul meglehetősen korán, hiszen hajnali 5-kor már a kocsiban ültem és egy számomra ismeretlen vízterület, a Sajókeresztúri Horgásztó irányába tartottam. Előzetes annyi információm volt a vízről, hogy egy jól telepített, szép környezetben elterülő horgásztóról van szó, amely a vendégeit alaposan megválogatja, hiszen elsősorban ajánlás révén lehet csak „bejutni” horgászni. Ennek az oka természetesen a halállomány és a környezet legmagasabb fokú védelme. 

Ettől persze nem szabad megijedni, hiszen, ha az ember korrekt, betartja az előírásokat és vigyáz a tisztaságra, valamint a halakra, akkor biztosan szívesen látott vendég lesz mindig ezen a vízen! Az első horgászat lehetőségéhez azonban egy olyan horgászismerős ajánlása szükséges, aki már visszatérő vendége a tónak. 

Ide engem is egy kedves horgászbarátom, Kubuk Dani és az ő jó cimborája, Csukovics Dani invitált meg már jó néhány héttel ezelőtt, azonban csak most sikerült összehoznunk a pecát. Sebaj, ettől jobb és szebb hétvégét aligha találhattunk volna, hiszen, még egyszer mondom, káprázatos időt jósoltak, így mindannyian bíztunk abban, hogy a horgászat is mozgalmasan alakul majd! 

Formás kis tavacska fogadott kora reggel, melynek az egyik fele bizony be volt fagyva. A jégből, ahogyan a kép jobb oldalán látszik, még késő délutánra is maradt egy kevés.

A reggeli érkezésemkor azonban egy kissé aggasztó felismeréssel szembesültem, ugyanis a tó nagyjából egyharmada bizony be volt fagyva. Persze nem 10 cm jég borította a vizet, de az a néhány milliméter is jól szemléltette, hogy ma bizony nem lesz kolbászból a kerítés! A lelkesedésem ettől függetlenül szemernyit sem csökkent, nagy elánnal láttam neki felszerelésem összekészítésének, kisvártatva pedig a horgászatnak. 

A srácok azt mondták, hogy ezen a vízen a partközeli peca szokott jól működni egész évben, köszönhetően a meder rézsűsen elért nagy mélységének. Ezzel kapcsolatban azonban kissé szkeptikus voltam, hiszen, bár százágra sütő napot jósoltak, a víz hőmérséklete egyértelműen a fenék közvetlen közelében lehetett a legmagasabb, elvégre a tó középső részén legalább 3 méteres volt a vízoszlop. Ennek megfelelően, hiába a jó tanácsok, én szokás szerint a saját fejem után mentem és a tó közepét kezdtem vallatni, ami nagyjából 40-45 méterre lehetett a parttól. 

A csalogatóanyagok vonatkozásában azonban hallgattam a srácokra, akik a halas irányt gondolták jónak, így én sem vittem másfélét, mindössze egy zacskó Seria Method Ice Mix Method etetőt, amit 2 mm-es halas mikropellettel kevertem nagyjából 1:1 arányban. Lehetett volna bonyolítani, vinni egy más jellegű, de szintén halas kaját vagy esetleg egy teljesen hallisztmentes típust, én azonban most semmi világmegváltót nem szerettem volna véghez vinni, pusztán élvezni a pecát a jó társaságban. 

Etetőanyagom alapját a legjobb hidegvízi methodos etető, az Ice Mix Method kaja képezte, amely tökéletesen harmonizál a squid&octopus aromával, amely ez esetben (is) a pelletre került. 

Ehhez kevertem a még a horgászatot megelőző este elkészített, aromával kezelt, 2 mm-es halas pelletet. 

Persze szerencsés helyzetben vagyok, hiszen sokat tudok horgászni, így szinte mindig van megalapozott elképzelésem arról, hogy milyen etetőanyag működhet majd egy adott horgászaton. A folyamatosan gyűlő tapasztalatokat azonban, ahogyan most is, igyekszem az érdeklődőkkel megosztani, ezzel is megkönnyítve a felkészülésüket a hétvégéi örömpecára. Tehát, amíg tél van, én egyértelműen az Ice Mix Method etetőanyag használatát javaslom azokon a vizeken, ahol viszonylag nagy a halsűrűség. Ilyenek például a Budapest környéki bányatavak is, amelyek egyértelműen a leglátogatottabb vizek közé tartoznak ebben az időszakban. A mikropellet pedig minden körülmények között jót tesz bármilyen halas kajának, így nem érdemes azt sem kihagyni! Krill, red halibut, black halibut, green betaine, fokhagyma vagy eper, ezek mind-mind jók lehetnek az említett etetőanyaghoz, és akkor csak a Benzár Method Pelletekről beszéltem. 

A lehűlt vízben az etetőanyag csalogat, a pellet pedig lehetőséget ad arra, hogy egy nem túl nagy területre gyűjtsük a környék halait. 

Az etetőanyagok ismertetése után azonban kanyarodjunk vissza a horgásznap történéseihez. A meghorgászott táv nem volt túl nagy, ezért semmi szükség nem volt erős és hosszú botokra, így mindössze egyetlen 360-as Concourse Feedert nyitottam ki, mellyel a fentebb említett táv meghorgászása egy 30 grammos method kosárral gyerekjáték. Megmondom őszintén, hogy már viszonylag régen fárasztottam ezzel a bottal jobb pontyot, így szinte bizsergett a tenyerem egy lassú, húzós kapásért! 

Etetni természetesen nem etettem, hiszen ezen a relatíve kis vízen több értelmét láttam elkezdeni ütemesen, egy pontba horgászni és megvárni, hogy a halak mit reagálnak. Az első dobás tehát rögtön horoggal és csalival repült a helyére, majd alig egy perc elteltével már mozdult is a spicc! Erre, bevallom őszintén, egyáltalán nem számítottam, de természetesen nem akartam késlekedni a válasszal, melyet követően pillanatokon belül egy termetes dévér pihent a merítőmben. Remek kezdés, – gondoltam magamban - betlizni most már biztosan nem fogok! 

Alighogy újra fenékre ért a végszerelékem, ismét kapás, ezúttal azonban a ráemelést követően lényegesen nagyobb ellenállást éreztem. Nem, még nem egy ponty volt a tettes, hanem egy fantasztikusan szép, kiló körüli ezüstkárász! Nagyon örültem neki, hiszen a srácok említették, hogy vannak szép kárászok a tóban, nekem pedig mindjárt a második dobásra sikerült is fognom egyet. 

Egy ilyen méretű ezüstkárász már-már a pontyokat meghazudtolóan védekezik a fárasztás során. 

Mintha az olyan magától értetődő lenne, gyorsan fogtam még további 2 nagytestű ezüstkárászt, majd csend következett. Ennek örültem is meg nem is, hiszen ismeretlen víz révén nem tudtam, hogy pontosan mi történhetett, de egyértelműen benne volt a levegőben, hogy a következő kapás már ponty lesz. Ezt az érzetet néhány lassú, komótos, semmi mással össze nem téveszthető beleúszás erősítette meg bennem, majd kisvártatva egy óvatos, de határozott húzós kapásra emeltem rá. Már az akasztás során egyértelmű volt, hogy ponty van a másik végen, ráadásul nem is az aprajából! 

A Concourse Feeder akciója szemet gyönyörködtető! Amikor így görbül, biztosan ponty küzd a horog végén!

Mivel nagyon pici, mindössze 14-es horoggal horgásztam, egészen pontosan a szakáll nélküli, Excalibur Round Feederrel, óvatos voltam a fárasztás során. Nem siettettem semmit, élveztem a küzdelem minden percét. Persze érezhetően téli bőrben volt már ellenfelem, hiszen nagyon komótosan úszkált, de időnként egy-egy tekintélyt parancsoló bólintással jelezte, hogy nem fogja könnyen adni magát. Néhány perc elteltével azonban méltóságteljesen felfeküdt a víztetőre, így lehetőségem adódott megmeríteni ezt a gyönyörű színekben pompázó tükröst. 

Ő már meglesz! 

Egy remek kondiban lévő, gyakorlatilag érintetlen szájú tükörponty pihegett a merítőmben, mellyel alig tudtam betelni! Tényleg meseszép hal volt ezen a remek napon! A srácokkal gyorsan le is fotóztuk őkelmét, majd igyekeztem mielőbb visszaengedni, hagy nőjön még nagyobbra. Ezt követően ittam egy pohár teát, majd újra bevetettem végszerelékem. A csalin, értelemszerűen nem változtattam, ugyanúgy egy 6 mm-es krilles Method Smoke Wafter Dumbell került a vékony tüskére, mint az eddig kicsikart kapások során. 

Nagyon-nagyon örültem ennek a halnak! 

Ezzel az aprócska pellettel csalizva bárhol és bármikor bízhatunk egy mozgalmas horgászatban! 

A 14-es Round Feeder horog mellett egy kicsit még le is kellett csípnem a csaliból, hogy tökéletes balanszban álljanak a mederfenéken. 

Egy kisebb üresjáratot követően aztán megint beleúszások, majd ismét egy lassú, de határozott kapás. Újra ponty a horgon! Alig akartam elhinni, de ismét perecben volt a bot, én pedig egy, az előbbitől kissé morcosabb ellenféllel szemben vehettem fel a kesztyűt. Az aprócska, 14-es horog azonban ezúttal is remekül tartott, így ismét egy egészséges pikkelyes pihegett a bölcsőben. Míg az első ponty egy duci tükrös volt, addig a második egy hosszúkás, igazi nyurgaponty, nem véletlen, hogy lényegesen nagyobb ellenállást is tanúsított. Természetesen őt is gyorsan lefényképeztük, majd útjára engedtem, hiszen a teste már-már félelmetesen hideg volt, télen persze ez nem csoda. 

Szépséges nyurgaponty, amely a hideg víz ellenére is remekül küzdött! 

A finom felszereléssel hatalmas élmény egy ilyen erős hal megfogása! 

A horgászat egyik legszebb pillanata, amikor visszaadjuk a szabadságát a legyőzött ellenfélnek.

Úgy voltam vele, hogy egy ismeretlen, félig befagyott vízből két ilyen fantasztikus ponty megfogása után már egy szavam sem lehet, így a horgászat második felében előjött a kísérletező énem is. Kipróbáltam néhány új, 20221-ben megjelenő csalit, nézegettem őket a parközeli sekélyben, főként azt, hogy ebben a kristálytiszta vízben melyikük árnyalatai tűnnek a legélénkebbnek, aztán dobtam messzebb, majd közelebb, aromáztam, nem aromáztam, egy szóval mindent is csináltam. Talán ennek is köszönhető, hogy több pontyot már nem fogtam a hátralévő időben. Helyette azonban jókat beszélgettünk szemügyre vették a srácok a Concourse Feedert, kipróbálták a nyerőnek bizonyuló krilles csalit, ami nekik is adott jó néhány kárászt, sőt, még egy olyan apróságra is felhívták a figyelmem, amire magamtól ez alkalommal biztosan nem jövök rá. 

Ez pedig a csoki-narancsos Method Spray kimagasló hatékonysága volt ebben a nagyon tiszta, ugyanakkor sötét vízben. Csukovics Dani volt az, aki onnantól kezdte el fogni egyre-másra a szép kárászokat, hogy elvitte tőlem az említett Sprayt. Na, persze nekem sem kellett több, innentől kezdve, egymás közt megosztva a folyadékot, mindannyian elkezdtük fújkálni a kosarat, ami ez alkalommal egyértelműen sokat segített! Ennek az apróságnak köszönhetően a horgászat utolsó óráiban mindnyájan fogtunk egy csomó gyönyörű, kilóhoz közeli vagy a feletti súlyú ezüstkárászt, melyek nagyon mozgalmassá tették a pecát! 

A néhány fújásnyi csoki-narancsos Method Spray nagyon erős hatással volt a tó kárászaira.

Élmény volt őket egy-másra fogni! 

Délután 3 óra magasságában azonban befejeztük a horgászatot, hiszen, bár a srácoknak nem volt messze a haza, előttem egy jó kétórás út állt, így ideje volt pakolni, majd indulni. Remek horgászat volt ez, ami, bevallom őszintén, már rám is fért a sok feszített peca, verseny vagy forgatás után. A tó is nagyon tetszett, kiváltképp az a két gyönyörű lakója, akikkel még délelőtt találkoztam, így meg is beszéltük, hogy még biztosan visszatérünk ide tavasszal, vagy nyáron vagy amikor lesz idő. Remélem, ez mihamarabb el is jön majd! 

Szabó Bence

Képek: Csukovics Dániel, Kubuk Dániel, Szabó Bence