A tél mindenképp egy nehéz idõszak a hazai legyezõhorgászok számára, akik amúgy sincsenek túlságosan elkényeztetve… Mert ugye, a határok változásával Magyarország elvesztette a hegyi vizeinek nagy részét, ez pedig a legyezõhorgász mozgalmat is csírájában elfojtotta – legalábbis így gondoltuk egy ideig. Napjainkban viszont meglepetten tapasztaljuk, hogy a hazai mûlegyezés kezd feltámadni halottaiból, és egyre nagyobb táborral büszkélkedhet.

A magyar legyes vizek „horgászeltartó" képessége viszont roppant szerény, így minden második legyezõhorgász egy évben legalább kétszer nyakába veszi a világot, és igyekszik részesülni abból, ami megilleti õt. Az elszántabbak a térképrõl is lefutnának egy kapitális trófeáért, míg a többség inkább a szomszédos országokat veszi célba – ez olcsóbb is, közelebb is van, a magyarlakta területeken pedig minden szempontból egyszerûbb a túrázás.

Ez utóbbi tekintetében még Erdély vezet, bár a fogási esélyeket illetõen igencsak megoszlanak a legyes vélemények – van, aki fog, és van, aki nem. Ez már csak így megy. Pedig a halak ott vannak…

A következõkben igyekszem kiemelni néhány Erdélyi legyes vizet, ahová könnyen eljuthatunk. Csatolok mellé pár tanácsot a halkeresésre és felszerelés-választásra vonatkozólag is, hogy ezen ne múljon!


A román határ átlépése után, alig negyven kilométert kell megtennünk, és el is érjük a nyugati-Kárpátok elsõ vonulatát: ha Kolozsvár felé haladunk, akkor Sebes-Körös völgyén érjük el az öreg hegyeket, másik irányból pedig a Fekete- és Köves-Körös völgyén „támadhatunk"… Általában az elõbbit kedvelik többen.

A helybéli legyesek a Nyugati-hegység öt folyót tartják legyezésre igazán érdemesnek: a Jád-patak, Dregán-patak, Béles-patak, Meleg-Szamos és Köves-Körös vizeket. Sorrend nincs, mindenki jól mást dicsér, meg talán évjárattól is függ, hogy éppen melyik vízen foghatunk jobban. A szezon elsõ felében általában a kis vízfolyások a jobbak, míg a hidegebb idõszakban a nagyobb vizek adnak több halat.


Sekély folyók, kristálytiszta víz – a nyugati-Kárpátok meszes hegységeiben minden folyóvíz szokatlanul áttetszõ

A sikeres horgászathoz elég a legismertebb legyeket bevetnünk, nincsenek titkos receptek… Szárazlégyként a legegyszerûbb Red Tag, Royal Coachman, Adams, és Dun általában megteszi, víz alatt ezek nedves változatai, ha pedig nimfázni akarunk, a Pheasant Tail klasszikus biztosan nyerõ lesz, illetve a szokásos cseh nimfák meg néhány egyszerûbb aranyfejes már elegendõ.


Az egyszerûbb legyekkel is sikeresek lehetünk

Nos, ezek után úgy tûnhet, hogy a halak itt versengeni fognak a legyünkért, de ez közel sem lesz így… Illetve roppant kétesélyes a dolog: vagy „belenyúlunk", és akkor a fenti elméletem megállja a helyét, vagy pedig nyomát sem látjuk halnak, hiába küszködünk a legrafináltabb legyekkel is.

Szó sincs arról, hogy alábecsülném a különleges legyekkel horgászó, profi legyesek taktikáit, de az erdélyi vizeken folyton arra a felismerésre jutottam, hogy ennél sokkal fontosabb a meghorgászandó szakasz jó kiválasztása, illetve a zsákmány nesztelen becserkészése… Erdélyben többnyire kisebb hegyi folyókat találunk, 40-60 centis átlagmélységgel – ilyen vízben a pisztrángok már többtíz méterrõl is megugranak. (Aztán nem értjük, hogy miért nem látunk egyetlen halat se.)

Viszont, ha sikerült észrevétlenül megközelítenünk a halat, általában nem törõdik vele, hogy milyen legyet pottyantunk az orra elé – rögtön ráfordul.


Sebes pisztráng a Jádból. Mindenki õt akarja…


Domolykó a Meleg-Szamosból – velük biztosan találkozni fogunk!

Milyen halfajra készüljünk? A Nyugati-hegység vizeiben is a domolykó tûnik domináns fajnak, bár a 700 méter feletti magasságokat már nem sikerült mindenütt meghódítania – itt könnyebben találunk olyan vizet, ahol többnyire sebes pisztrángok jelentkeznek a vezetett légyre.
Domolykóval inkább a szélesebb vízfolyásokon találkozhatunk, míg a kisebb patakokban nemegyszer elég népes sebes pisztráng-populációt találunk. Az utóbbi években egyre nagyobb teret hódít magának a pénzes pér is, õket valahol a pisztrángos vizek és domolykós szakaszok között találjuk.

A pérek és pisztrángok átlagmérete kicsi, ritkán sikerül meghaladniuk a törvénybe foglalt 25 centis határt. A domolykók viszont néha meglepõ méretûek: a tározók környékén akár 2 kilóig is nyúlhat a felsõ határ. (Igaz, a tározók környékén a pisztrángok is könnyen lehetnek többkilósak, de ezek többnyire nem mûlégyen akadnak fenn.) Fogadjuk el tehát, hogy mûlegyezve fõleg a 15-30 centis méretekhez lesz szerencsénk. Szerintem, nincs is ezzel különösebb gond.


Pénzes pér a Dregán-patakból. Az utóbbi években növekedni látszik a pér-populáció, de a rekordok igen ritkák


A kárpáti ingola egy megszokott halfaj errefelé. A fotón éppen egy botos kölöntére támadó ingolát látunk

A felszerelés kiválasztásánál is fõleg erre gondoljunk: egy AFTMA 3-4-es bottal már mindenütt elboldogulunk, hosszban pedig a 9 lábas méretet tartom jónak, bár ez utóbbi nem annyira mérvadó – a többség ez ennél hosszabbakra esküszik, míg néhány barátom a 7,6 lábas virgácsokban hisz.


Ami az akciót illeti, a bot inkább gyorsabb legyen, mint „nyúlós", de az amolyan „allround" mindenes akció lesz az okosabb választás. Mindezek figyelembevételével pedig konkrét javaslattal is tudok szolgálni: a VISION cég Attack nevû botja éppen az imént áhított „Medium Fast Action" jelzéssel van ellátva. Ez a pálca klasszikus felépítésével, illetve alacsony árával egy könnyen megszerezhetõ, és megbízható eszköz lehet akár hosszabb távra is. Ezen belül az AFTMA 4-es, illetve 8 lábas modell áll legközelebb ahhoz, amit ideálisnak tartok az erdélyi vizeken.

Az elszántabbak akár a magasabb kategóriájú VISION 3Zone családból is kereshetnek számukra kedvesebb pálcát – itt már a gyakorlottabb legyesek szívét megdobogtató AFTMA 2-3-as méreteket is megtaláljuk. Krómozott gyûrûk, berakásos orsótartó és kemény bottartó csõ jelenti itt a plusz extrát, na és a hosszabb dobások, meg könnyedebb zsinórkezelés.


Könnyebb felszerelést válasszunk, az esetek többségében alig párméteres dobásokra lesz szükség!

Ami zsinórt illeti, a VISION kínálatában is megtaláljuk azokat az alapszintû zsinórokat, amelyekkel már jól elboldogulunk – egy DT profilú típust válasszunk, a botunkhoz passzoló méretben.


Az állóvizeken is elég egy 5-6-os felszerelést bevetnünk – halaink úgyis leginkább a partközelben lesznek

Amint a fentiekbõl kitûnik, folyóvizekre könnyebb felszerelést érdemes választanunk, míg az állóvizeken is megteszi egy 5-6-os felszerelés (itt viszont jobb távokat érünk el egy WF profilú zsinórral). Az ennél erõsebb felszerelés létjogosultsága már igencsak vitatható Erdély hegyi vizein. A 10-14-es horogra kötött legyeinket ezzel már jól el tudjuk küldeni, és a bevágásunk is megfelelõen gyors lehet. Ne a nyers erõben bízzunk, inkább taktikázzunk, és kísérletezzünk – sokkal hamarabb látni fogjuk a legyünkre buggyanó pirospettyest!

– folytatása következik –