Ha method feederezésről van szó, akkor alapvetően kétféle „kosaras” csalogatóanyag használata jöhet számításba. Az egyik a porózus, finomszemcsés etetőanyag, a másik pedig a mikropellet. Előbbi lehet hallisztes és hallisztmentes egyaránt, utóbbi azonban az esetek 99%-ában magas fehérje tartalmú, igazi proteinbomba. Természetesen mindkét megoldásnak vannak előnyei önállóan is, azonban a legjobb, hogy sokszor egymással vegyítve működnek igazán! Ahhoz pedig, hogy rá tudjunk jönni, melyikre van szükség a halfogáshoz, fontos, hogy legyen nálunk mindkettőből legalább egy-egy zacskóval akár versenyszerű, akár hobbi horgászatra készülünk! 

Az elmúlt hetekben többször is megfordultam a Törökbálinti Horgásztó partján. A tó az egyik legnépszerűbb helyszíne a rendre legalább 50-60 indulót számláló methodos versenyeknek, de természetesen napijegyes pecások is szép számmal látogatják a jól halasított tavat. Method módszerrel korábban még nem horgásztam itt, így nem tudhattam, hogy a mikropellet vagy az etetőanyag működik-e jobban a koratavaszi időszakban. Nem volt tehát más választásom, mint próbára tenni mindkettőt az első itteni methodos pecám során! 

Mikor megérkeztem a tópartra, egészen kellemes idő fogadott. Se híre, se hamva nem volt még a később irtózatosan felerősödő szélnek. Horgászhelyem kiválasztása során a tó két jól elkülöníthető területe jelentett opciót. Tudniillik ugyanis, hogy a Törökbálinti Horgásztó egyik oldala a napijegyes szakasz, ahol gépjárművel is megközelíthetők a helyek, míg a másik, hosszanti rész kifejezetten a versenyzők és a versenyek számára van fenntartva. Ide viszont nem lehet autóval behajtani, hanem bő 50 méterre a parttól kell megállni és egy kapun keresztül becuccolni. A versenyoldal szimpatikusabb volt számomra, így mondanom sem kell, a kapuhoz legközelebb eső helyet választottam, hiszen a lustaság fél egészség! 

Az egyik keverék lelkét 2 mm-es halibut pellet adta némi polip-tintahal aromával és Ice Mix Method etetővel. 

Panírozás gyanánt a kissé túlnedvesített pellethez került a kevéske etetőanyag. 

Porózus kajának egy hallisztmentes típust, a Pro Corn Black etetőt késztettem elő fél flakon eper aromával megspékelve.

Lássuk, melyik bizonyul fogósabbnak! 

Amint végeztem az etetőanyagok előkészítésével, meghatároztam, hogy hová fogok horgászni. 81 méterre akasztottam, hiszen itt már elég mélynek éreztem a vizet, illetve fontos szempont volt, hogy ez a táv még ládán ülve is pontosan elérhető – legalábbis reggel még így éreztem. Alapozó etetést nem végeztem, mindössze dobtam kettőt a megtöltött method kosárral, de ezt is csak azért, hogy ráérezzek a távolságra. Ezt követően pedig felkerült a szerelékre az előke és kezdődhetett végre a peca! 

Éppen 81 méterre horgásztam kiakasztott zsinórklipsz segítségével.

A 390-es Allround Feederrel ez a táv könnyedén elérhető. 

A kosárba kerülő csalogatóanyagokat félóránként váltogattam. A hallisztmentes, porózus Pro Corn kajával kezdtem, ami rögtön a második dobásra halat adott. Ráadásul nem is akármilyet, hiszen bő 5 perces fárasztást követően egy pazar pikkelyes pihegett merítőmben, amely a víz hőmérsékletét meghazudtoló vehemenciával védekezett. Remek kezdés! – gondoltam magamban. 

A nap első hala egy szépségdíjas pikkelyes volt.

Néhány mondat erejéig azonban most elszakadnék a horgásznap történéseitől. Nagyon sok, a method technikát mindössze rövid ideje művelő sporttárs számára kérdéses, hogy mikor van létjogosultsága a mikropelletes pecának és mikor célszerű porózus etetőanyaggal horgászni. Tapasztalatom szerint egyértelmű válasz nincsen, hiszen minden víz más és egy sor rajtunk kívülálló tényező befolyásolja, hogy éppen az egyik vagy a másik működik igazán, azonban hüvelykujjszabályok léteznek. 

Én úgy vettem észre, hogy a panírozott mikropellet főként a lehűlt vagy a még csak felmelegedő vizekben hatékony különösen, míg az etetőanyag inkább „melegvizes” választás számomra. Talán magyarázata lehet ennek az, hogy a lehűlt, letisztult vízben az etetőanyag keltette felhő még zavaró a halak számára, ezzel szemben nyáron, amikor valósággal zabálnak a pikkelyesek, éppen ez váltja ki belőlük a táplálkozási ösztönt. E rövid eszmefuttatás után azonban térjünk vissza a vízpartra! 

Bár az orkán erejű szél miatt nem volt könnyű dolgom, Allround Feederem sokat volt akcióban.

Az erős szélben bizony kellett a 60 grammos kosár! 

Szerencsére a folytatásban sem kellett unatkoznom, hiszen a törökbálinti pontyok nagyon kedvelték a bejuttatott finomságokat. Mindkét keverék szépen muzsikált, azonban feltűnő volt, hogy valamiért a naturális jellegű kajával rendre nagyobb halakat fogok. Itt persze nem több kilós különbségekre kell gondolni, de, ha a panírozott halas pellettel becsapott pontyok átlagsúlya 1,5 kilogramm volt, akkor a natúr etetővel fogottaké 2,5. Mindvégig kínosan ügyeltem arra, hogy csak és kizárólag a kosárba kerülő etetőanyagot váltogassam, a csaliban és a végszerelék elemeiben végig konzekvens voltam, így jól kijött a különbség a mikropellet és a porózus etető között. 

A legjobb csalik ezúttal (is) a Method Tojások voltak. 

Rendre a csoki-narancsos vagy a mangó-fehér csokis került a csalitüskére. 

Sajnos 11 óra magasságában már olyan erős volt a szél, hogy a nap hátralevő részében nem lehetett szó a kiakasztott zsinórklipszes horgászatról, hiszen képtelenség volt kétszer ugyanoda dobni. Innentől a keresgélésé volt a főszerep és tulajdonképpen ott csobbant a kosaram, ahol a szél azt éppen letette. Ez sajnos érezhetően lelassította a halfogás ütemét, hiszen amíg pontosan meg tudtam horgászni a 81 méteres távot, addig 3-5 percen belül rendre kapásom volt, a keresgélés folyamán viszont nem ritkán 10 percet is várnom kellett. 

A lelassult ütemnek hála többet variáltam a csalikat, de érdemben nem rövidült egyikkel sem a várakozási idő. Egész nap a csoki-narancsos és a mangó-fehér csokis Method Tojások voltak a legfogósabbak, természetesen a kisebb, 6-8 mm-es méretben. Ezen persze nem lepődtem meg, hiszen hasonló volt a helyzet a korábbi, téli horgászataim során is. Velük kapcsolatban azonban nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy egy megfelelően kisméretű horoggal működnek csak tökéletesen. Esetemben ez egy 12-es Benzár Method Round „kampó” volt ezen a napon is, ami mikroszakállas, vékonyhúsú, könnyű, ugyanakkor rendkívül erős és ideális választás a 2-6 kilogrammos pontyokhoz. 

A kicsi horog tökéletesen akadt a termetesebb pontyok szájában is. 

Segített azonban a délutáni halfogásban, hogy elkezdtem a Method Spay-ket használni. Ezeknek pont a keresőhorgászat során értékelődik fel a szerepe, hiszen attraktív mivoltuknak köszönhetően nagyon eredményesen csalogatnak a lehűlt vízben is. Ezúttal a kék színű, fokhagyma-tintahal aromájú bizonyult a legjobb választásnak, hiszen ezzel fújva a megtöltött kosarat jó néhány pontyot zsákmányoltam a nap második felében is. Erősen halas jellege miatt természetesen főként a mikropellettel harmonizált igazán, így a másik etetőre csak elvétve került belőle. 

A Spray használata érezhetően sokat jelentett a keresőhorgászat során. 

Ahogyan az első, úgy a horgászat utolsó hala is 5 kg feletti lett, mintegy keretet adva ezzel a napnak. Sajnos annyira fújt már a szél, hogy nem egyszer a pontybölcső után kellett szaladnom, így jobbnak láttam koradélután befejezni a pecát, ami rendkívül tartalmasra és hasznos tapasztalatokban gazdagra sikerült! A címben feltett kérdéssel kapcsolatban azt mondhatom, hogy erősen döntetlen szagú lett a végeredmény, talán annyival volt jobb az etetőanyag, mint a pellet, hogy valamiért az adta a termetesebb pontyokat. Azonban mindkettő remekül működött, hiszen a halak étvágyuknál voltak, jelezvén ezzel, hogy itt a tavasz.

A nap utolsó hala a tó egyik régebbi lakója, melyet vaskos, „kagylóevő” szája sejtet. 

Bár egyetlen horgásznap tapasztalatai messzemenő következtetések levonására nem alkalmasak, ki merem jelenteni, hogy érdemes magunknál tartani mindkét csalogatóanyagból valamennyit, hiszen ha finnyásan táplálkoznak a halak vagy kiélezett versenyszituáció van, bizony jó eséllyel csak az egyik fog működni. Arra pedig nekünk kell rájönni, hogy mégis melyik! 

Szöveg: Szabó Bence

Képek: Molnár Zoltán