Egészen tavaly október elejétől, mióta lezárultak az országos bajnokságok, vártam az áprilist, ugyanis ekkor kezdődtek el a feeder és method selejtezők, amelyeken részt vettem és amelyek komoly felkészülést igényeltek. A versenyek minden percét élveztem és ezek során rendkívül sok dolgot tanultam, amit a későbbiekben reményeim szerint tudok majd kamatoztatni. Ahogy azonban véget értek a versenyek, vágytam már egy olyan horgászatra, ahol kicsit ki lehet kapcsolódni, amolyan örömpeca volt a célom a következő horgászatomon. Ehhez, szerencsére nagyon sok helyszínt találok lakhelyem közelében, úgyhogy nagy fejtörést okozott, hogy melyik tó legyen az úti cél. Végül azért csak sikerült választani, mégpedig a manapság egyik legfelkapottabb versenyhelyszínt Fehérvár szívében. A tónak sajátossága, hogy nagyon közel van a városhoz, ami egy különös hangulattal jár az ide el látogató horgászoknak. Kényelmesen, fél nyolckor felkeltem és kilenc órakor már a tavon is találtam magam. Rövid hezitálást követően a tó első részébe ültem, pontosabban a 2-es számú stégre, különösebb fontos indok nélkül, ez volt szimpatikus számomra aznap. Összeállítottam a felszerelésemet, és gyorsan neki kezdtem a csalogatóanyagok előkészítésének. 

Fél-fél zacskó Green Betain Seria Method Mix és natúr Commercial etetőanyag mellé egy zacskó Commercial Pellet Mixet kevertem be.

Nem bonyolítottam túl az etetőanyag kérdést ezen a horgászatomon sem. Hozzám legközelebb az a fajta methodozás áll, amikor a pelletet és etetőanyagot vegyesen használok. Szerintem ez a leghatásosabb és ez kelti fel a halak érdeklődését leginkább. Nem titkolom, hogy mióta kizárólag Benzar etetőanyagokkal horgászom, sosem hagyom otthon a Green Betain Seria Method Mixet, mert ez a kedvencem és szerintem ez az etetőanyag bárhol megállja a helyét. A pelletet persze ilyenkor sem szeretem kihagyni a kosárból, ugyanis mindig jó, ha szedegethetnek valamit a halak az etetésen és így nagyobb valószínűséggel maradnak tovább a kosár körül, mintha csak por alapú etetőanyagot dobnánk. A két etetőanyagból álló keveréket rostálás után egy tálkába helyeztem, egy másik edénybe pedig pellet került, ami rövid idő alatt elérte a megfelelő állagát. Volt még nálam egy üres edény is, amelyben a horgászat során folyamatosan, a halak érdeklődésének megfelelően vegyítettem a finomszemcsés kaját és a pelletet. Tulajdonképpen már kezdhettem is volna a pecát, de ha már vízparton voltam, szerettem volna gyakorolni a pontos dobásokat, és egy felépített etetésen horgászni, ezért alapozással indítottam a horgászat érdemi részét, ami szintén a pellet mixből állt.

A bordás kosárra jó nagy pelletgombócot gyúrtam.

Ezekből a nagy gombócokból 6-ot dobtam egy helyre, és bíztam benne, hogy minél több halnak felkelti majd az érdeklődését a létrehozott terített asztal.

Az kosárba való és az etetésre szánt csalogatóanyagokat már bemutattam, na de mi kerüljön a csalitüskére? Igyekeztem ezt sem túlbonyolítani ezért mindösszesen két doboz csalit vittem magammal a partra, hogy meg se forduljon a fejembe többfélével horgászni.

Csaliként kizárólag kedvenceimet, a Concourse Wafterseket készítettem magam mellé.

Amióta megjelentek, kétségkívül ezekkel a csalikkal horgászom a legtöbbet! Én vékony csalitüskével használom őket és azon is hibátlanul helyezkednek el, a pontyok kedvencei ezek a csalik. Ezúttal a képen is látható két ízt használtam. A csoki-narancsos abszolút négyévszakos favorit, míg a color mixből tudunk választani többféle színűt is, ezért kedvelem. 

Itt látható a megtöltött kosár a csoki-narancsos csalival.

Az első néhány dobásnál már látható volt a spiccem rezdüléseiből, hogy bizony ott vannak a halak az etetésen. 5 percenként dobtam újra abban bízva, hogy a folyamatos etetőanyag bejuttatása és az ütemes horgászat meghozza a várva várt kapásokat. Nem is kellett sokat várni, a negyedik dobásomtól eltelt harmadik percben már a horgomon is volt az első hal.

Kemény fárasztások jellemezték a napot, a pontyok nagyon jó erőben voltak!

Már legalább tíz percig küzdöttünk, hol elment balra, hol jobbra, hol pedig kijött egészen közel a stéghez majd visszatört 10-15 métert. Régóta horgászom itt és sokszor becsapósak ezek a halak, mert rengetegszer előfordul, hogy sokat kell fárasztani, de „csak” egy átlagos méretű ponty van a horgon. Nem véletlen a mondás, mely szerint kicsi a bors, de erős. Szerencsére azonban ez a hal nem volt kicsi. Összességében bő 15 percig fárasztottam mire meg tudtam szákolni és a bölcsőbe helyezni.

Íme az első halam, egy gyönyörűszép mintázattal rendelkező ponty, amely rendkívül jó erőben volt.

Mivel számítottam rá, hogy a sok átlagos méretű ponty mellett foghatok nagyobb példányokat is, ezért egy ehhez megfelelő botot választottam, ami erősebb, rugalmasabb típus és sokkal bátrabban fáraszthattam vele a nagyobb halakat is, de a kisebbekhez sem volt túl merev.

Ezen a horgászaton a Carp Expert kínálatában megtalálható 3,9 méter hosszúságú Black Shadow Feeder botot használtam.

70 méteres távolságra horgásztam 50 grammos kosárral és szépen, pontosan tudtam vele dobni. Persze a megfelelő bot mellett fontosnak gondoltam azt is a nagyobb halak miatt, hogy egy vastagabb monofil zsinórból és erősebb horogból kössem az előkémet, szem előtt tartva, hogy túlzásokba azért ne essek. 

Megfelelő választásnak tűnt a Benzar Method Round Feeder horog 10-es méretben és a Benzar Mono Feeder Hooklink 0,20-as vastagságban. Megbízható páros nagytestű halakhoz is!

A horgászat során nem bizonyult túl durvának ez a szerelék, melyet a halak rendre botgörbítős kapásokkal jeleztek.

Akasztás után nagy erővel védekeztek a halak szinte kivétel nélkül.

Még a kisebb példányokat is több ideig kellett fárasztani, mire meg tudtam őket szákolni.

Ő már megvan, persze csak, amíg ki nem szedtem a horgot a szájából, utána már úszott is tovább.

A korábban említett bothoz a Carp Expert Pro Power Method Feeder orsó passzol a legjobban 6000-es méretben, 0,20-as főzsinórral, 28-as dobóelőkével.

A horgászat során végig jó ütemben fogtam a halakat, nem is kellett variálni a csalikkal, távokkal, hiszen ahová kihúztam reggel, oda horgásztam egész nap és fogtam a halakat egy-egy dobás kivételével mindig. 

Íme a tálcám! Itt is látszik, hogy mit töltöttem a kosaramba.

Az intenzíven telepített horgásztavakon nem lehet mellé nyúlni ezzel a módszerrel, melynek hatékonyságát az is mutatja, hogy minden hal megfogható vele, legyen az kicsi vagy nagy.

Persze legfőképpen pontyokat szeretek fogni én is, ma ez a méret volt az átlagos.

A horgászat végéhez közeledve, ahogy a pontyok felszedegették a sok etetőanyagot és odébb vonultak, a kárászok kerültek főszerepbe, és ugyan nem kizárt, hogyha ráetettem volna néhány gombócot, akkor foghattam volna újra pontyokat, én mégsem tettem, mert ezek a halak is örömet okoztak és szívesen fogtam belőlük néhányat.

Az utolsó hal ez a szép kárász volt, akinek szintén megtetszett a pici csali.

Nagyon jó horgászat volt ez, és végre az időjárás is kedvezett nekem, hiszen szépen sütött a nap és nem mellesleg eredményes volt a halfogás is, úgyhogy jól éreztem magam. Most azonban újra a versenyzés lesz porondon számomra. Mindamellett, hogy izgatott vagyok, már várom a következő, ehhez hasonló horgászatot is! Görbüljön mindnekinek!

Raffer Kristóf

Képek: Szabó Bence