Tisza-tavas tőredékek 1. Becsület hal
Megjelent: 2007. november 12. | Forrás: Pásztor István | Írások
Pár napot eltöltöttünk tavaly ilyenkor a Tisza-tavon, ami tározó, de ez most mindegy is…Vannak a Tisza-tónak klasszikus helyei, ilyen, amit sokan is ismernek, (és én is), a Szartos, a Nagy-morotva, illetve a Borzanat, a Füzes-, Csapói-, Óhalászi- holtágai. És az öblítõ csatornák, plusz azok végei. Na meg a meder, az élõ pálya, Fürednél, Derzsnél meg ki tudja még hol.


A csapás a sás felé jól nézett ki.

Aztán ott a Kis-Tisza poroszlói, sarudi része. Jók azok is.
Klasszikus, kultikus helyek ezek. Sokan, sokszor bejárták már õket. Nagy meglepetések nem érhetik az embert, nem érhetik a gurukat. Akadnak páran. Olyanok, akik csak szenvedélybõl, de olyanok is, akik kapzsiságból tettek szert a tudásra. És a tudással visszaélnek. Tudok olyanról, aki sokat jár, sokat fog, és ez neki elég, a halakat visszadobja. De tudok olyanról is, aki még többet jár, még többet fog, de még ez sem elég neki. Mert pénzzé teszi. És mert a pénzbõl soha sem elég.
Piszkos módszer? Kit érdekel, csak hal legyen, fogás!


Hopp egy rablás! Sügerek, balinok és csukák terrorizálták az apróságokat.

Ma természetes tényként kezeli mindenki a Tisza-tó mellett, hogy a halat el lehet lopni. Ha tíz csuka jön, akkor tíz kerül bilincsre, ha húsz süllõ, akkor húsz. Ha harcsát gereblyéznek, több mázsát akár, akkor megy a zsákba, elrejtve. Ha fél mondat erejéig nemtetszését fejezi ki az ember, - „Mindenki így csinálja” – jön a nagy sláger, az örök kibúvó és feloldozás... jobb esetben csak ez.
Mindenki?
Nem lehet, hogy csak néhány szemét, mocskos, kapzsi „horgász”? Nem lehet? Aki ugyanolyan káros, ugyanolyan tolvaj, mint a fehéringes csaló (hányszor hallom: „ha nekik lehet, nekem miért nem?”), mint a besurranó, aki visz, amit tud, vagy a zsebmetszõ, aki a villamoson garázdálkodik.
Ugyanolyan tolvajok, mégis megtûrt emberek ezek a vízi rablók. Igen, sokan ismerjük/ismerik õket. Tudják, hogy az, meg az, meg az, egy kormorán, egy vidra, vagy halfarkas.
Ha egy közönséges rabló lakna az utcában, vele is ilyen elnézõek lennénk? Hm. „Igen, tegnap rabolta ki a Szabóékat, múlt héten meg a Kovácsékat, ma állítólag hozzánk jön”. Hm.
Merthogy hozzánk is jön a haltolvaj, amikor lop. A mi halunkat, pénzünket is elviszi, amikor több halat tesz a zsákba, amikor engedély nélkül horgászik, tiltott helyen, tiltott módszerrel.
De ez úgy látszik csak keveseket zavar.
A Tisza, meg megújul; még meg tud. És, mintha misem történt volna, újra kitárja magát, évrõl évre, hogy jöhessenek és rabolhassanak, gátlástalanul, aljas módon.


Fehér a víz a szürke ég miatt. A pont jó széllel vitethette
magát a tudatos horgász a gaz elõtt.


Épp ezért, ha valaki nem tölti el élete nagy részét a Tisza-tó mellett, jó esélye van rá, hogy akár bármely évben minden vicc új lehessen neki. Igaz, nem tudni, még meddig.
Tavaly pár napot csak a Tisza-tavon horgásztam. Élmény volt, még a komor kezdés ellenére is.

Nagymorotva kezdésnek. Bár inkább Szartos. Az elõbbibõl könnyen át lehet menni az utóbbiba. Balázzsal tartottam, õ tudta az utat.
Jó volt az idõ. Jó kis sodortatós.
A Szartoson már horgásztam ezelõtt kétszer is. Valaha. Még Norbi barátommal, de akkor helyben volt a csónak, nem kellett a Morotva felõl evickélni a sekélyesben. Ami amúgy izgalmas dolog.
Keskeny csapásról balra egy másik vált ki, át a néhai holtágat szegélyezõ néhai fák, igencsak maradandó tuskóin.
Már itt megriad egy-két hal a növényzet mellett, pedig elég keskeny még a pálya, sõt, horgásznak is, úszósok, a szélén.
Tovább cserkeljük magunkat a víz közepe felé, majd lassan elválnak útjaink.
Balázs taktikája, ami a sodortatós, az én egyhelyes kivesézõsömmel szemben gyõzedelmeskedik. Míg én egy látványos, de eredménytelen kis, nád elõtti ösvényt szûrök át többször is, társam a széllel háromszor is leviteti magát a jó kis tökleveles részek elõtt. Fog is. Még Sliderrel is, amit akkor még külön megjegyeztünk.

A kiscsuka szinte becsomagolta magát a kapás után az elõkébe, alig bírtam kihámozni.

A holtág hátsó, pontosabban az út felé esõ elsõ része volt igazán a legjobb hely.
Kicsit kedvem szegetten pergettem, de azért csak sikerült kiszednem egy becsülethalat.
Sajnos. Egész nap nem találtam a fonalat, nem éreztem a helyet, a helyem, nem voltam ott fejben. Sok más dolog vitte el a gondolataimat, és meg is lett az eredménye.
Ettõl függetlenül örülhettem, mert felavattam az egyik pike wobblert, Szasza egy hetes körüli csukát tudott fogni a Nagymorotván, és kicsit dadogó motorom ellenére kijutottam élve az élõ vízre, majd a kikötõbe.


Egy jó csukacsali: Kétrészes Pike, az intenzív HPE színben pompázva.
Elõkének tökéletesen bevált a CATFISH LEADER, harcsázó fonott madzag.

Új tapasztalásnak könyvelhettem el, hogy az egyedül megült gumihajó verhetetlen a cserkelésben, ill. a helyváltoztatásban. Igazi pergetõ segédeszköz, de csak akkor, ha a pergetõ is megtesz mindent.
Volt tehát mit bizonyítani a következõ napokban.

Már nem elõször bizonyított a PIKE és a SLIDER. Csukázásra lettek kitalálva, és mûködnek is ebben a minõségükben. 9-16 cm-es méretbõl válogathatunk, a felszíniek (F, és SR) különösen ideálisak a tározóra, akárcsak a kétrészes kivitel (J). Akármilyen fura, csuka színbõl is akad több: öt közül választhatunk. Javaslom a PE, a HPE, és az RPE változatokat.
Húsvéti peca a Verba tanyán
Megjelent: 2024. május 04. | Forrás: Pető Gábor | Írások

Van egy tó Nyíregyháza mellett, ahová sokan járnak pecázni. A családom, barátaim és én is nagyon szeretjük. Szép, tiszta, kulturált környezet, gyönyörű halak, barátságos emberek. Mi is kellhet még egy jó horgászathoz?. Minden évben igyekszem 2-3 napot eltölteni itt, családi vakáció címszóval. Verba-tanya a hely neve, de szerintem sokaknak nem kell bemutatni.  Szerintem, a legtöbben, a rendkívülinek számító ponty és amur állomány miatt...

Pontyóriások keringője - Katlov Lake II.
Megjelent: 2024. április 27. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

A mindössze kettő napba szorított katlovi pontyos túránk számos tapasztalattal gazdagított minket a rövid idő ellenére. Bár a nappali órák a jóslatoknak megfelelően nem hoztak pontykapásokat, Zsolti kollégám számtalanul fogta a szebbnél szebb dévéreket az aranyhasúaknak szánt kisebb wafterekkel, pop-upokkal. Naplemente után viszont minden megváltozott, a sötét éjszakában teljesen új arcát mutatta meg a tó. A szélrózsa minden irányából hatalmas...

Csömöri peca
Megjelent: 2024. április 24. | Forrás: Pető Gábor | Írások

A hosszú hétvégére nem terveztem pecát, de 16-án mégis úgy adódott, hogy a család nélkülözni tudott néhány órára. Emiatt hirtelen felindulásból „reggel”, 08:30 körül úgy döntöttem, hogy kilátogatok a lakóhelyemhez közeli Csömöri Horgásztóra.    Gyors pakolás - persze minimál felszerelés, csak a legszükségesebbek – és 08:45-kor már úton is voltam.    Mivel tényleg elég közel van hozzánk a tó, 9 órára oda is értem. Amíg a...

Kis csali, nagy hal – avagy tévhitek eloszlatása a csaliválasztásról
Megjelent: 2024. április 20. | Forrás: Sudár Gergő | Írások

Az utóbbi hetekben a természet elkezdett éledezni és a tavaszi időjárás is már megmutatta magát. Ennek köszönhetően a körülmények ideálissá váltak ahhoz, hogy elkezdjem a 2024-es horgász szezont. A Törökbálinti Horgászparkot vettem célba azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nagy testű halakat is eredményesen horogra lehet csalni kifejezetten kisméretű csalikkal.  A Törökbálinti Horgászparkot methodos körökben azt gondolom...

A pazar SCOBAR
Megjelent: 2024. április 06. | Forrás: Ország Bálint | Írások

A spiccbotos horgászat mindig is a legkedveltebb módszereim közé tartozott. Gyermekkoromban (sokakhoz hasonlóan) ezzel az úszós módszerrel fogtam meg az első halaimat és mind a mai napig szívesen nyúlok az orsó nélküli botokhoz. A FeHoVa kiállításon találkoztam először a CARP EXPERT új spiccbotjaival és a SCOBAR névre keresztelt típust kézbe véve egyből éreztem, hogy egy pazar eszközről van szó... Hol vannak már azok az idők, amikor bambuszbottal...

Pontyóriások keringője - Katlov Lake I.
Megjelent: 2024. március 30. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Szeptember második hétvégéjét már nagyon vártuk a srácokkal. Mindannyiunk gondolata, napokkal az indulás előtt, Csehország egyik legszebb és legszerethetőbb pontyos vizének partjára kalandozott. Teljes joggal, hiszen azoknak az estéknek a hangulata semmihez sem hasonlítható: a levegő lehűl, pára borít mindent, a természet zaja elhalkul. Majd a pontyóriások sorra, egymás után csobbannak bele a katlovi éjszakába. Isten hozott valóság! Az előzetes...