Az őszi ragadózóhalas horgászat egyik jól bevált válfaja, nem meglepő módon az egyik legnépszerűbb is, az élő halas mártogató horgászat. A célhal a süllő, kősüllő, de ritkábban csukák is rajtavesztenek az élő halon, ha ugyan el nem harapják a zsinórt a szákolás előtt.
Az élőhalas mártogatás konzervatívnak számít a műcsalis horgászat mellett, ugyanakkor, a letett botos süllőzéssel összehasonlítva, nagyon is aktív foglalatosság. Ugyanúgy művelhetjük állóvízen, mint folyóinkon, a közös, hogy a legjobb helyek felkereséséhez általában szükség van egy jó csónakra.
Indulás ellenfényben
Ezúttal a Tiszára látogattunk el abban a reményben, hogy az idei őszön oly sokat kritizált, s a halat elég szűkmarkúan osztogató folyónk most jobbik arcát mutatja meg. Már hetek óta kisebb áradások akadályozzák meg, hogy a Tisza középső szakasza rendesen letisztuljon, ahogy valamit javul a helyzet, menetrendszerűen érkezik egy kisebb árhullám, vagy magán a Tiszán, vagy a víz zavarosságáért oly gyakran felelős Bodrogon, és a folyamatok újból visszafordulnak, ismét romlik az átlátszóság. Ebben a hullámzó rendszerben egy tisztuló állapotot kaptunk el, melyben az áttetszőség koránt sem volt tökéletes, de, ahogy a helyiek mondják, „süllőre már jó". Ĺk csak tudják, így bizakodva vágtunk neki a napnak.
Hogy lesz hal, vagy nem, azt ugyan nem tudhattuk előre, azt viszont nagyon hamar megállapíthattuk, hogy nagyon sokan fognak egy próbát tenni, mert a közel sem tökéletes víz ellenére rengeteg csónakkal találkoztunk a vízen.
A partszéli törések mártogatására készültünk. Bár a víz hőfoka már kicsivel 5 fok alá jutott, még több hal van a széleken az akadóban, mint a benn, a meder mélyebb részein. Egy Banax SI 2000 DX orsót tettem fel a 3 méteres ET President 20-40 grammos botra. Először vékony fonott zsinórral (CarbonX) kezdtük a horgászatot. A zsinórválasztás, különösen a mártogatáshoz, talán idegennek tűnik elsőre, pedig a nyúlásmentes, igen erős zsinór tulajdonságait remekül kamatoztathatjuk ebben a műfajban is. Jelen esetben az opálos, közepes minőségű vízben biztosan nem látja meg a süllő a különbséget a fonott és a monofil zsinór között (egyébként kristálytiszta vízen sem kapunk kevesebb kapást fonottra). A fonott viszont több fronton is igen jó szolgálatot tesz. Először is, amikor elakad a horog, az esetek hatalmas részében simán kijön a felszerelés a fából, kőből, nem kell a szakadás miatt újra szerelni. Ha a horog kissé kihajlik, simán vissza lehet nyomni az eredeti alakjára, lényegesen nem fog gyengülni, ha viszont komolyabban deformálódik, jobb, ha lecseréljük. Ha elkészítünk otthon előre néhány előkét, a horogcsere minimális időt fog igénybe venni.
Ha eljutunk a kapásig, akkor sem kell különösen ragozni a fonott előnyeit, a bevágás nagyon hatékony, s ha a süllő beljebb jut az akadóba, akkor is van esélyünk onnan kicibálni.
Jellemzően a legjobb helyek igen akadósak, s ha az erős felszerelés miatt nem is kell sokat szerelni, csalihallal azért bírni kell a horgászatot, hisz egy-egy beakadás után csak a legritkább esetben marad meg a csali a horgon. Az ilyen túrákra bizony a 30-40 darab kifogástalan minőségű horogravaló felvonultatása sem túlzás.
A horgászat maga nem túl bonyolult. A parttól kb. 15 méterre lesúlyozzuk a csónakot, és a part felé dobálva az élő hallal mártogatva, tapogatva, átvizsgáljuk a területet. Jó kézzel, némi tapasztalattal érezni lehet, ahogy a természetes lépcsőkön engedi az ember egyre mélyebbre a csalit. Minden komolyabb leesés után érdemes várni egy kicsit, mert a kapások jelentős része érkezik az ilyen kisebb-nagyobb törések alján. A klasszikus kapás esetén egy határozott ütést érzünk a feszesen tartott zsinóron, majd a ragadozó elindul a megszerzett zsákmánnyal. Általában a kapás intenzitásából már lehet sejteni, hogy inkább kisebb, vagy inkább nagyobb süllővel van dolgunk. Általában, írom, mert azért előfordul, hogy a testes süllő sem akar szaladni a zsinórral, máskor meg a combos köves rohan úgy, mint egy kapitális fogas. De nagy átlagban, ha a kapás elején szép, folyamatos húzásokat kapunk, joggal reménykedhetünk, hogy egy szebb süllő szorongatja a csalihalat.
A bevágás idejének helyes meghatározása talán a legnehezebb az egészben. Vize, helye, alkalma válogatja, hogy mennyire eszik jól a süllő. Ha sorozatban azt tapasztaljuk, hogy egy átlagos nyeletési idő alatt is mélyre kerül a horog, próbáljunk meg hamarabb akasztani, hogy az esetleges kisebb, méreten aluli példányok ne nyeljék gyomorra a horgot. Hogy legyen esélyük életben maradni a visszaengedés után. Ha pedig az ellenkezője bizonyosodik be, hogy nagyon gyengén eszik a hal, és hosszabb időt kell a nyeletésre szánni, hát alkalmazkodjunk, és várjuk ki!
Másik fontos tényező a hely fizikai sajátosságából adódik. Ha zeg-zugos, akadós a pálya, egy hosszabb nyeletés után a halunk úgy bebújhat a sűrűbe, hogy képtelenek leszünk hatékonyan bevágni, s kihúzni a halat a fák közül. Ekkor nyilván kockáztatnunk kell, inkább hamarabb akasztani.
Az utóbbi körülmények között a legnehezebb eldönteni, hogy mi módón tűzzük fel a csalit. Ha a klasszikusnak számító, orrlukas tűzés mellett döntünk, akkor számíthatunk a legtöbb elakadásra fában vagy kőben. Viszont ekkor a legbiztosabb a süllő megakasztása is. Ilyen horogállásnál vághatunk be a leghamarabb. A másik gyakran alkalmazott megoldás, hogy a csalihal száján bevezetjük a horgot, majd az orrlukán keresztül áthúzzuk kötésestül-mindenestül. Ezután finoman a hát bőrébe rejtjük a horog hegyét. Így akadunk el a fában a legkevésbé, viszont így fordulhat elő, hogy a bevágásunk nem lesz sikeres, mert a horog belefordul a csalihalba, és nem tudja megtartani a ragadozónkat. Egyébként ez utóbbi hiba nagy százalékban kiküszöbölhető a fonott zsinór használatával, amikor is a bevágásunk a semmit sem nyúló zsinór miatt igen hatékony, s a horog mindenképp kijön a csaliból.
A tiszai horgászatunk egyébként sikeresnek volt mondható, két szép süllőt is sikerült megfognunk. Aznap a szerencsésebbek közé tartoztunk, mert sokan maradtak értékelhető fogás nélkül. Most ismét egy újabb árhullám indult a Tisza felső részéről, így csak reménykedni lehet benne, hogy nem rontja el teljesen a vizet, vagy ha igen, akkor hamar lecseng, s várhatjuk ismét a tisztuló apadást.
Ha az időjárás ad még pár hetet a komoly fagyok előtt, hát próbálkozzunk meg az élő halas süllőhorgászattal, mert a Karácsonyra ennél finomabb csemegét nemigen tehetünk az asztalra!
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash. Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...
Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....
Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...
A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...
A felejthetetlen bulgáriai method vb után egy hét volt mindösszesen arra, hogy fejben és mindenhogyan felkészüljek az idei egyéni method döntőre, melyet egy többé-kevésbé ismeretlen és új pályán, a maconkai 2-es versenypályán rendeztek. Sőt, a döntő előtti vasárnap még volt egy befejezendő “ügyem” Törökbálinton, ahol az év legjobb dévéres pecájával tudtam végül egy többfordulós sorozatot megnyerni… Aztán a másnap reggel már Maconkán talált...
Monitorom derengése, mint távoli jelzőfény figyelmeztet az előttem álló feladatokra, de tekintetem újra és újra az íróasztalomon lévő serlegekre téved. Képtelen vagyok koncentrálni, annyi új élmény, felejthetetlen pillanat, és egy újonnan megismert közösséghez való tartozás felemelő érzése kavarog bennem. Az elmúlt hétvége, a 2. MOL horgászverseny emlékképei. Úgy hozta az élet, hogy a MOL-csoporthoz tartozó MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-nél...