Sokunkban felmerült már az a kérdés, hogy vajon a rengeteg rendelkezésre álló horgászmódszer közül vajon melyik a leg eredményesebb egy adott kategóriában. Az igazság az, hogy ez helyzettől függően mindig változik. Most szeretnék bemutatni egy horgásznapot és az ott akkor alkalmazott technikát. A végén majd kiderül ki volt a befutó! Készül az etető... Egy összehasonlító peca első kérdése a helyszín. Lehetőleg egyenlő feltételeket kell biztosítani mindenki számára. Választásom egy Paks melletti horgásztóra esett. Sok hal van benne, igaz nem nagyok, de jelenlétükre állandóan számíthatunk az etetésen.
https://images.energofish.hu/publ_images/heavy_feeder_vs_comp_match/video_1.wmv ...jó sok kukoricával Baksai Róbert barátommal mentünk ki. Rá osztottam a feederes szerepet. én a match botozást választottam. Csalit és etetőanyagot is ugyanazt használtuk. Nevezetesen, Katus Supert (ponty-kárász-amur), csalinak csontit, konzervkukoricát és Tímár halas pelletet.
Csúzlizásra készan Barátom nem túl gyakorlott horgász. Az utóbbi időben a munkája és a lustasága távol tartotta a vízparttól, de ez remélhetőleg hamarosan megváltozik. Az etetőanyag bekeverését és belövését magamra vállaltam. A Competition Match és a kilencgrammos Dínó úszó, összeházasítva a 0,15-ös Sufix Specialist Anglaise süllyedő zsinórral megfelelő alapot képzett a nagy, negyven méter feletti dobásokra. Ez a bot szinte kilövi az úszót és rendkívül rugalmas a fárasztások alatt. Ezért is mertem feltenni tizenegyes előkét szintén a Sufix-tól. Barátom egy viszonylag erős feeder bottal fog operálni. Neki ezért a huszonkettes főzsinórt és tizennyolcas előkét javasoltam, power gumi közbeiktatásával. Az etetőkosár, ami körülbelül harmincgrammos rakéta, egy huszonöt centi hosszú gubanc-gátló csőre volt felkapcsolva.
https://images.energofish.hu/publ_images/heavy_feeder_vs_comp_match/video_1.wmv Az első törpe Mindketten Maruto 9411 számú horgot kötöttünk. Robi tízes, én tizennégyes méretűt.
Gondolom, észrevette a kedves olvasó, hogy a felszerelések finomsága között is elég nagy volt az eltérés. Ez felvet egy további kérdést. Mennyire számít a halaknak adott körülmények között a zsinór vastagsága.
Érdemes még pár szót mondani az időjárásról. Agyforraló hőség fogadott bennünket, verőfényes napsütéssel párosítva. A horgászat zenei aláfestését a szürke marha gulya bőgése biztosított. Bár ez a végső eredményt nem befolyásolta.
Pellet a szilikon tartóban Az alapos etetés után - ami fejenként húsz gombócot jelentett -, vártuk a halak jelentkezését.
Az gyorsan kiderült, hogy a csonti ma felejtős csali, mivel a törpeharcsák rögtön rávetették magukat. Én nagyon szeretem a sült törpét, de ezek még arra se voltak jók, ujjnyi méretű apróságok. Maradt a kukorica és a pellet.
A bomba feederkosár Az etetések környékén felszálló buborékok jelezték a halak ottlétét. Barátom a Haevy Feederrel úgy hatvan méterre horgászott, tehát jóval messzebb, mint én. Egy darabig nem tulajdonítottam nagy jelentőséget ennek a ténynek, mivel mindenfelé mutatták magukat a halak. De a kapások nála jelentkeztek először. Igaz, rengeteg üres bevágása volt, de ez azt jelentette, hogy a halak ott vannak, és gyakran beleúsznak a zsinórba. Nálam rezzenéstelenül állt az úszó, kivéve, ha csontit tűztem a horogra. Akkor rögtön lett dolgom a törpeharcsák jóvoltából, és többször kényszerítettek különféle műtős feladat elvégzésére, a mélyre nyelt horog miatt.
Dínó úszó a matchezéshez Barátom közben megfogta első kispontyát. Körülbelül hatvandekás lehetett. Maszatolós kapásnak vágott be, igazán nem is kellett fárasztani. Ekkora hal nem ellenfél, csak szórakozásból terelgette kicsit.
Kicsit később szép kárász jelentkezett be nála, majd még egy kisponty. Nálam semmi! Itt kezdtem azon gondolkodni, hogy a halak valamiért a tó közepe felé húzódnak és én nem tudom elérni őket.
Robi és a zsákmány Folyamatosan lőttem az etetőanyagot, bízva abban, hogy előbb-utóbb csak oda csábul pár uszonyos. Bizakodásom nem volt hiába való, a kukoricára szép merítős kapásom volt. A bevágás ült, és a rugalmas pálca szép ívet leírva fárasztotta a mai első pontyomat. Rövid küzdelem volt, de látványos.
Egy termetesebb kisponty Időközben Robi pellet csalira váltott. A kis szilikon gyűrűkkel biztosan tudta ezeket rögzíteni. Szinte azonnal kapása lett. Hatvandekás kárász volt a tettes. Na, ezt már én se hagyhattam. Feltettem én is egy pelletet. Az etetésre való dobás után feltolós kapás jelentkezett. Bevágás után gyors tempóban húzta a zsinórt orsómról láthatatlan ellenfelem. Jobb halat sejtetett a kirohanása, bár nekem kicsit "les gyanús" volt. Hosszú huzavona után sikerült csak megszákolni a kiló húszas pontyot. A horog a hasi úszójába akadt, ezért tudott ennyire küzdeni. Innentől felváltva volt kapásunk és fogtuk a halakat. Nekem jött még egy extrém nagy úszókkal felszerelt kárász, barátomnak meg ponty és kárász vegyesen. Ilyen iskolázásban már régen volt dolgom.
Nem kényeztetett el bennünket a víz. Főleg engem. (Alaposan lepirultunk a napon, Robi törölközőt terített a fejére és arra rakta a sapkáját. Úgy nézett ki, mint a Rejtő-könyvek légiósai. Elég mókás látvány volt.)
A végső összegzés nem várt eredményt hozott. A jóval erősebb és keményebb feeder botos szerelék eredményesebb volt, mint a match bot. Valószínűleg a nagyobb távolságra való horgászat miatt. Legtöbb esetben, a halakat egészen partközelbe ki lehet csalogatni. Most nem lehetett!
VIDEO Ez a horgászat csak erre a napra és erre a vízre szolgált tanulságul. Talán annyit érdemes ebből leszűrni, hogy a horgásznak fel kell készülni a váratlan eseményekre is. Legyen nálunk egy "ki lát messze" dobásokra is alkalmas, de megfelelően finom szerelék még akkor is, ha úszózni megyünk. Lehet, hogy így menekülünk meg a haltalanságtól.