Megjelent: 2008. szeptember 24. | Forrás: Murányi János | Írások
A nap emelkedésével nem csak a csukák indultak be, de a sikeres műcsalik száma is emelkedett: a MINNOW és FANATIC fej-fej mellett haladt, majd a nap második felére megjelentek a gumihalak is - a DELALANDE MISS SHAD ismét történelmet írt. Jó dolog ennyi híresség körében lenni!
Ahogy a reggeli pára szertefoszlott, azt hittem a kapások is alábbhagynak, de tévedtem… A javuló fényviszonyok a csukák kapókedvét is emelték. Wobbereim közül viszont továbbra is a kisebb, 5-7 centis méretek hozták a halat. Az első részben alaposan taglalt "lerázás" viszont kezdett gyakoribbá válni, végül már természetes volt, hogy halaim nagy része köszönés nélkül távozik az első méteren. Talán a víz nem elég hideg még, és csukáimat a kishalak közelsége kényezteti, így nem mondanak le az óvatosságukról - morfondíroztam magamban. Aztán arról kezdtem elméleteket gyártani, hogy vajon hogyan lehetnék sikeresebb ilyen időszakban is?
Csoportkép a győztesekkel Bőséges harmat idézi a szép nyári reggeleket Kézenfekvő dolog lenne a wobblerek hármashorgait nagyobbra cserélni - vagy csak egyiket, vagy mindkettőt, de ez negatívan befolyásolhatja a műhal mozgását. Ha mindenképp úgy döntenék, hogy nagyobb horgot teszek rá, inkább csak a hasi horgot cserélném le. Bár valami azt súgta, a megoldás másik fele valahol a műcsali vezetésében rejlik… El kell érnem, hogy a csuka határozott kapást produkáljon, mert az "érintős" kapás ritkán sülhet el jól.
Ennek jegyében tehát inkább a wobbler vezetésével kísérletezgettem: hol lassabban és szakaszosan, hol pedig gyorsabban és "idegesebben" vezettem. A végleges megoldást mégis a csali-arzenál teljes lecserélése hozta - a gumihalak megjelenésével sokat javult a helyzet. A könnyedén lebegő gumitól teljesen felforrt a csukák vére, ráadásul a növényes víz alatti lyukak is könnyebben meghorgászhatókká váltak. Mintha egy teljesen más horgászat vette volna kezdetét!
Megérkezett! Rohadt dühös, de immár én diktálok! Mintegy tesztképpen, különböző támolygó kanalakat is előkészítettem - hasonló lassúsággal vezethetőek, tényleg kíváncsi voltam a különbségre. A szépen lebegő gumi vagy a csillogó fém kell nekik jobban?
A támolygó kanál is hozott pár halat Úgy tűnt, inkább a gumihal jelent izgalmas újdonságot a csukáim számára, mert első körben kétszer olyan hévvel támadták. A DELALANDE MISS SHAD piros-fehér változata egy 14 grammos fejjel szerelve már igazán jól dobható csalinak számított - szinte bármilyen távot képes voltam elérni vele, a műcsali hosszú vezetése pedig eleve az egyik legkedvesebb praktikám.
A gumi bordázott farokrésze bár első látásra nem tűnt jelentős technikai részletnek, utólag meggyőződhettem, hogy bizony komoly szerepe van a műcsali nem mindennapi mozgásában. Az egész plasztik pedig egy testes gumihal érzését kelti, ami a víz alatt is feltűnő látványt nyújt. Ehhez társul az általam is előszeretettel használt piros-fehér színkombináció - számtalan csukás vízen ez volt a legsikeresebb szín, sőt, más halak (balin, süllő) horgászata során is mintha kiemelkedett volna. Csukára mindenképp ezt választom.
Béke van ismét… A csukák túlzott óvatossága viszont egy idő után ismét érezhetővé vált, ezért egy plusz horoggal egészítettem ki a gumihalas szerelékemet: a kapocsba egy kisebb hármashorgot akasztottam, majd egyik ágát a gumihal fejrészébe szúrtam. Mások inkább a farokrészbe akasztanak fonottal megkötött hármashorgot, hogy a ragadozó ne tudja letépni a gumihal farkát - jó elgondolásnak tartom, én viszont inkább a fejrészbe tűzöm a plusz drillinget. Ezzel a műcsali mozgásában sem teszek kárt, ugyanakkor a néha gubancokat okozó fonottzsinór-toldást is kiküszöbölöm: póthorgomat direkt a kapocsba akaszthatom. Érdekes részlet, hogy ezzel együtt leharapott farkak száma is nullára csökkent, de ennek okára egyelőre nem jöttem rá.
Ezúttal is a pót-hármashorog fogta meg a halat Visszamegy még egy körre… De végül szelíden engedi, hogy megfigyeljem Egy biztos, több horog jobban akad - nem csak a halba, hanem a horgászba is… Éppen sikerült tarkón ragadnom egyik csukámat, amikor az eszeveszett pörgésbe kezdett, és nyomban ujjamba rántotta a hármashorog egyik ágát. Üvöltve szaladtam a csónakpadlón pattogó hal után, míg végül nagy kínnal megváltunk egymástól: Energo Team kombinált fogóval téptem ki ujjamból a horgot :) Nyilván közben elengedtem pár hangot, ami a környékbeliek őszi szarvasbőgésnek hittek. A horgászatot még befejeztem, de azután a legközelebbi sürgősségre siettem, és sorba álltam egy tetanusz-elleni oltásért.
Az ilyen esetek nyomán válik lelkes merítőháló- vagy lipgrip-rajongóvá a horgász, és a többiek nem értik, mi lett vele, hogy a feles csukát is megmeríti… Különböző lelki traumákat hordozunk magunkban, és ez okozza megmagyarázhatatlan viselkedésünket :) E rövid zárójel után a fonottzsinór kiválasztásához adnék pár alapszintű tanácsot.
A 0,20-as fonottammal még a közepes wobblereket is könnyedén célba juttatom Első, és rendszerint legvitatottabb kérdés a fonott zsinór mérete… Van, hogy 0,12-es zsinórral is jól elvagyunk, máskor pedig a 0,25-ös fonottal sem érezzük teljes biztonságban magunkat, és műcsalinkat. A csuka pergetőhorgászatában leggyakrabban a 0,14-0,18-as zsinórméretekkel találkozunk, én viszont újabban inkább a 0,20-ast választom - a szükséges távokat ezzel is elérem, a kapások számában nem látok csökkenést, ellenben jelentősen kevesebb műcsalit veszítek elakadás miatt. Ráadásul, ha zsinórunk folyamatos kopásnak van kitéve az éles kövek között, könnyen leeshet a szakítószilárdsága 40-50 százalékra is. Még szerencse, hogy iszapos-nádi környezetben zsinórunk is tovább friss marad. Az erősen megkopott zsinórfelület engem mindig óvatosságra int: levágom az elhasznált métereket, vagy megfordítom a teljes zsinórt. Amikor zsinórom mindkét vége elhasználódott, és még megvan a száz méter feletti hossza, elvágom középen, és úgy toldom össze, hogy az így keletkezett új végek kerüljenek kívülre - ha csak rövideket kell dobnunk, még nem olyan nagy kockázat ez.
Az általam használt SUFIX fonottak különösen jól viselkednek kő-mentes környezetben: a SUFIX MATRIX PRO simulékony és erős zsinór, bár a körülményes csomózhatósága miatt gyakran mellőzöm, és inkább a sárga SUFIX PERFORMANCE BRAID fonottat tekerem orsóm dobjára. Egy tekercs ilyen zsinór még az agyonhorgászott őszi szezon után is olyan jó állapotban van, hogy fáj a szívem a téli zsinórcserék során… Így aztán igyekszem visszatekerni a saját tekercsére, és elteszem, hátha jól jön még egyszer!